Bizonyára feltűnt nektek is, hogy már egy ideje nem történt bejegyzés. Néhány nappal ezelőtt nekikezdtem egy írásnak, melynek kötött keretei közé igyekeztem beszorítani Önnön valómat de ez mégsem került fel ide.
Valahogy nem éreztem elég tisztának ahhoz, hogy a feltétel nélküli szeretet betűvetéseként elétek tárjam. Túlzottan erős volt és keményvonalas. Ami persze nem feltételen jelent rosszat, hiszen így láthatjátok, hogy a terapeuta élete sem fenékig tejfel, de nem éreztem, hogy helyénvaló lenne ennyire csapatni a hétköznapiságot.
Talán örök dilemma ez, hogy az internet és facebook világában is csupán példát kell mutatnunk folyamatosan vagy sokkal fontosabb, hogy ha a 1oo % önismeretet hirdetjük, akkor maradjunk a 1oo % őszinteségénél is? Nem hinném, hogy bárki azt gondolja rólunk - segítőkről - hogy szentek vagyunk vagy folyamatos vigyorban éljük az életünket. Éppen ezért azt sem gondolom, hogy folyamatosan csak meditációs zenéket és Coelho idézetekkel tarkított posztokkal kell titeket irányban tartani.
Az élet ennél sokkal összetettebb és mindenki meg is éli ezek valóságát. Nem azért jöttünk ide a földre, hogy szent áhítatban lessünk ki a fejünkből egész nap, hanem tapasztalni és tanulni és bár a Mooji idézetekből valóban nagyon sokat lehet tanulni, azért néha érvényesül az "élet maga a tanítómester"-elmélet is, ami alapján van úgy, hogy mélyebbre kell mennünk. Amúgy hogyan érthetnéd meg egy a spiritualitástól távol álló ember gondolkodásmódját ha te csupán fénnyel táplálkozva, Oshotól idézve éled az életed?
Nem törvényszerű, hogy aki a problémájával felkeres ő is egy spirituális útkereső, és mint ilyen néha jobb ha hétköznapi tanácsokkal látod el és úgy teszed a helyére ahogy számára a .legmegfelelőbb.
Amúgy meg az ember fia néha telítődik az Elengedés, Teremtés és féltucatnyi más szó folyamatos alkalmazásával és ilyenkor nyúl alternatív módszerek után és old meg problémát váratlanul és talán kissé kevésbé hétköznapian.
Ilyenkor szoktam belehúzni a saját tapasztalataimat, hiszen lehetünk bármilyen magas rezgés szinten ha ő nem érti a felettes magyarázatot, mi viszont tudjuk milyen az, amikor pocsék gyerekkora van valakinek vagy nincs otthon érzése vagy esetleg szembetalálta már magát néhány erőszakos, akár vérre menő cselekménnyel - ilyenkor nem szörnyülködünk, hiszen az nem segít, hanem gyakorlati és praktikus tanácsokkal tudjuk ellátni a klienst tudván, hogy milyen az, amikor válságmegoldást kell találni másfél percen belül az életünk folytatására.
A valóság tehát néha nagyon jó segítőtársunk. A tapasztalások, megélt fájdalmak, eltűrt bántások és mélybe húzó csalódások mind-mind azért jöttek, hogy tudjuk bármikor és simán ki tudunk mászni a gödörből. Önmagunkért. Segítség nélkül is akár. Mert büszkék vagyunk. Mert élni jöttünk erre a Földre, nem pedig szenvedni. Olyan dolgokat megtapasztalni amit ott nem érezhettünk és amiről soha le nem mondanánk. És itt nem a fájdalomra vagy a sírásra gondolok, hanem az ÉLET SZÉPSÉGEIRE. Közhely vagy sem, ezért érdemes felkelni reggelente: egy finom habos kakaóért, egy napfelkeltéért, azért érdemes napközben elviselni a főnökünk minden baromságát, mert ezt eszközként alkalmazva elmehetünk a barátainkkal közös programokra, azért érdemes lefeküdni, hogy körbevegyen a puha paplan és érezd újra azt a megnyugvó biztonságot...és még nem beszéltünk a jéghideg görögdinnyéről, a forró csokiról, a hópihéről az orrod hegyén, a fahéjillatú sütikről, az érintésről, a csókról.....
Ha tetszett, kérlek csatlakozz
FACEBOOK OLDALAMHOZ IS!
