Sokat gondolkoztam azon hogyan egyeztethető össze a szocializáció a mostani "spirituális útra léptem" állapottal. Aztán rájöttem, hogy míg a lakótelep valóság volt, addig az Út csak egy jelkép, amely végül nem több, mint maga a telep egy kis filozófiával megtömve.
"Hogyha lehúz a lánc akkor ereszd el/Ha a rímem remény, akkor ne veszd el/Ne légy olyan aki másokat magasztal/Aki magának él az többet tapasztal."
Régen, amikor körbevettek a tízemeletesek nem gondoltam volna, hogy egyszer majd itt rovom a sorokat, te pedig pont ezt fogod olvasni. Akkor még olyan egyszerűnek tűnt az élet: ha kedvesen kérsz, kedvességet kapsz. ha szeretsz valakit és viszont szeret akkor együtt vagytok...aztán jött a valóság vaskosan telibe és rá kellett jönnünk, hogy a képmutatás és a játszmák, a valóság elfedésének örök trükkje végigkíséri életünket. Így leszünk illúzióharcosok.
Aztán jön valami amiről úgy érzed csendesen megváltja a világod és kinyílik számodra egy olyan kapu, amelyről még csak nem is álmodtál. Ebben a világban a láthatatlan láthatóvá válik, különleges dolgokat élhetsz át, amit a külvilág hétköznapisága sokszor nem fogad el. De már nem is kell neki, hiszen ezáltal új barátokat kapsz és ami még ennél is fontosabb olyan szeretet-megtapasztalásaid lesznek, amit hinni is alig mersz amikor este a konyhaasztalnál kortyolod a tisztítóteád.
Ilyenkor azt gondolhatod, hogy nincs több játszma. Hogy majd a szeretet körbevesz, öltöztet, melegít, mint egy jófajta kabát.
Aztán rájössz, hogy a játszmák köre végtelen. Hiszen lehet mindenki a spiri-létra legtetején, ha egyszer ő úgy érzi, hogy a legtetején áll, akkor már régen baj van.
A játszma játszma marad. A szenvedés pedig szenvedés. Ha valaki nem akar mást csak szenvedni, te ne akard ennek az ellenkezőjét. A szabadság a kulcs: szabadon szárnyalni vagy szabadon szenvedni. Mindkettő megéléséhez bátorság kell. Az elsőhöz sokkal több.
De a végeredmény is becsesebb. Ha pedig azok, akikkel összesodor a sors vagy az északkeleti szél minden spirituális beavatás, szertartás és olvasnivaló ellenére ugyanúgy követik régi életük fonalát ahogy eddig, akkor egyet tehetsz: megvillantani a másfajta lehetőségek egyikét majd engedni őket szabadon dönteni.
Hiszen ez lehet a legnagyobb bátorság részedről: eldobni minden döntéshelyzetet, amelybe nem neked kell beleállnod. A sajátjaidba viszont állj bele mindig és vidd véghez, hacsak nem akarod Szolgaként végezni. Hiszen erre tanít a telep és a Felemelkedett Mesterek egyaránt.
Ha szeretnél azonnal értesülni a legújabb bejegyzésekről, csatlakozz Facebook oldalamhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése