Mocskos játszmák, patyolatfehér spiritiszták

Szembenéztél már a legsötétebb valóddal? Képes vagy szembenézni azzal, hogy amiben benne vagy az nem egy szent szeretetkör, hanem egy piszkos játszma? Szerinted ez baj? Szerinted ez rossz? Akkor miért toporogsz még mindig ahelyett, hogy TUDATOSAN elkerülve vagy akár belemenve felülemelkednél ezen? 

Talán tizenkét éves lehettem, amikor egész éjjel az ágyban kuporogva vártam, hogy vajon az éppen aktuális nevelőapám megüti-e azt, aki egész eddigi életemben megvédett engem. Féltem. Rettegtem. Gyerek voltam. 

Aztán megtörtént. Nem volt végzetes, de akkor megfogadtam, hogy ha gennyes játszmákkal találom szembe magam, megmutatom, hogy lehet ezt játszani. Hiszen ez lenne a cél, nem? Mert szeretitek a játszmákat? Szeretitek ha a másik belemegy a manipulatív játéktérbe és a stabil tekintete szépen darabokra hullik és újra csak azt kapod, amire vágytál. Bírod ezt, nem? 

Akkor hajrá! Állj a tükör elé, és olvasd be önmagadnak úgy öt percen keresztül: "Játszmázom. Élvezem. Vagyok, aki vagyok. Képes vagyok szembenézni önmagammal. A velem szemben álló jelen pillanatban nem fontos. A velem szemben álló érzelmei, tekintete, vágyai és álmai ebben a pillanatban nem fontosak. Mert játszmázom. Bevállalom. Nem figyelek a másikra, mert büszkén vállalom életem legsötétebb oldalát, éjsötét múltam minden pillanatát. Játszmázom. Szeretem magam azért, aki vagyok. Szeretlek!"

Hogy vagy? Élsz még? Szereted, akit láttál? 

Vajon az intuitív segítő egy buddhista főpap? Nehogy már azt hidd! A megvilágosodottak többsége szent ember? Nem hiszem. Talán csak annyival más - és nem több! -, hogy képes folyamatosan ITT ÉS MOST lenni és képes felismerni a játszmát, dönteni annak milyenségéről és nem lendül bele olyan kívülről vastagon szánalmas manipulatív életjátékokba, amelyek utána megkeserítik az életét.

No milyen szeretnél lenni? Olyasvalaki leszel, aki a háttérbe szorítva engedi, hogy a külső körülmények folyamatosan megkeserítsék az életét? Körülményember vagy? Elismered magadnak? 

Vagy inkább szembenézel ezzel a löttyel ami körbefog és azt mondod ideje szembenézni azzal aki eddig voltál, sőt azzal is, hogy az a valód aki kiránt ebből kőkemény, abszolút nem lágy és kedveskedős, kicsit rideg, sőt............talán játszmás is. 

Mi van akkor ha a játékos ellen fordítod a játszmát? Mi van akkor ha a játszma is csak egy játszma része? Mi van akkor ha rétegek vannak egymás felett és a VALÓDISÁG legalul figyel? 

Mi a valódiság? 
A feltétel nélküli szeretet. 
A lelked rezdülései. 
A szemed tükörképe. 

Ha tetszett az írás, látogasd meg Facebook oldalamat is: ITT!