A fal adja a másikat: harag, fájdalom, elengedés

Voltál már úgy, hogy azt hitted minden rendben aztán egyszer csak hirtelen a tested jelzett?  ÁLLJ! NE TOVÁBB! ha most nem figyelsz oda akkor felesleges innen akár egy lépést is előrelépned? 

Igen. Van ez így. Van úgy, hogy azt hiszed a jó úton jársz de a múltad utánad nyúl. Nem direkt módon. Nem feltételen jelenik meg a volt főnököd, a nagyanyád vagy a rég nem látott ex-feleséged a sarkon téged lesve, egyszerűen egyik reggel felébredsz....kávézol...még minden rendben....aztán elindul valami a szíved tájékáról, lekúszik egészen a derekadig és ott megáll. Feszül, fáj, hasogat majd a fájdalom a pánikkal egyetemben egyre inkább terjed körbe-körbe mindenhol. 

 Nyúlsz a gyógyszeres dobozért, de ha odafent, hogy képes leszel ezt máshogy is megoldani akkor hiába a legerősebb fájdalomcsillapító...itt most nem tünetet kell kezelni. A felszínt kapargatva nem jutsz már tovább- sugallják neked odafentről. Így a gyógyszert bekapod aztán amikor már majdnem hatásos akkor hirtelen kiveti magából a szervezeted - mert nem erre van szükséged! 

Arra van most szükséged, hogy szembenézz a gondokkal. Hiába minden félelem és tagadás, a probléma, a fájdalom, a düh, az évek során felgyülemlett elkeseredettség nem szűnik meg. Egy darabig palástolhatod, ideig-óráig elnyomhatod hahotával, tánccal, más örömök keresésével, de ha szembe kell nézni, ha eljön az idő, akkor nincs más választásod! Arccal előre ! Csináld!

De hiába keresgélsz. Hiszen benned nincs düh vagy ha akad is, egyedül talán sosem találod meg. Szükséged van hozzá egy emberre, egy társra, egy lelki támaszra, aki kinyitja a csapodat és hagyja, hogy eláraszd a környéket könnyel, dühvel, fájdalommal. Engedi, hogy végigkússzon az ablakok mentén, végighömpölyögjön a falakon, körbevegye a tested minden fájdalmas milliméterét és ne engedjen el amíg nem vagy képes azt mondani: oké, most már jó. 

A szembenézés nem könnyű. Nagyon nem. Piszok nehéz. Mocskosul fájdalmas. Fizikai fájdalmat okozhat az, hogy rájössz aki éveken át melletted volt sosem hitt benned. Aztán rájössz, hogy eddig nagyon soha senki nem hitt benned. Miért csodálkozol akkor, hogy nem megy a szekér? Miért hiszed azt, hogy a lendületed bármeddig is elvihet az utadon, amikor soha egyetlen ember nem mondta még neked őszintén - önmagad miatt és önmaga miatt, hogy - szeretlek! ??? Miből gondolod, hogy "majd most", "majd a következő sarkon", "majd holnaptól"? 

  Most! Nem később. Most kell szembenézned önmagaddal. Persze az is megoldás, hogy kiállsz a fájdalomokozók elé és jól megmondod a magadét, de ha negatív energiát viszel nekik a zsákodba úgyis csak azt kapod vissza, akkor pedig minek? Nem velük kell szembenézned, hanem önmagaddal! Te vagy, aki hagyta, engedte, sőt mi több durván teremtette a kishitűséget és elénekeltette velük a Vesztesek Dalát. 

Te vagy a  felelős. Arról, hogy a szomszéd folyamatosan keresztbe tesz neked, ha a szerelmednek vélt melletted élő nem hiszi, hogy férfi vagy, ha a férjed frigidnek hisz, ha a testvéred túl kritikusnak tart, ha nem kapod meg a fizetésed időben és mindenki átgyalogol rajtad. 

Miért lenne másként? Miért hinnének benned, amikor ÖNMAGADBAN sem hiszel? Miért becsülnének, szeretnének és miért éreztetnék mindannyian az általad oly régóta vágyott tiszteletet ha te képtelen vagy a tükörképednek azt mondani: győztes vagyok! bátor vagyok! férfi vagyok! jó nő vagyok! jó testvér vagyok! tisztelem magam! szeretem magam! szeretem a szemeim! szeretem az orrom! szeretem a testem! én vagyok a legjobb! 

Képes vagy erre? Képes vagy sírni, amikor Életed Szerelme csak néz rád jelentőségteljesen és látod a szemében, hogy hisz benned? Képes vagy bevallani, hogy igenis telis-tele vagy haraggal és dühvel mert éveken át hagytad eltiporni azt akit a legjobban kellett volna szeretned: önmagad?! 

Tedd meg! Ne foglalkozz azzal, hogy esetleg akinél pont borul a bili, vajon mit gondol rólad. Hiszen ha borult, akkor már utána talán szereted önmagad. Ezáltal pedig szeretni fog a veled szembenülő is. Eddig is szeretett annyira, amennyire hagytad neki önmagad által. 

Mert a határokat te szabod! A gátakat te építed! A szeretet végtelen, hit, erő és tiszta energia. 

De csak ha képes vagy:
SZEMBENÉZNI
ELENGEDNI
SZERETNI ÖNMAGAD

Ez a legnehezebb. Nem másoknak kell bizonyítanod. Nem másoknak kell megfelelned. Nem másoktól kell elvárnod, hogy szeressen, tiszteljen, ragyogjon körül. 

TE VAGY A LEGFONTOSABB!
TE VAGY AZ, AKIT SZERETNED KELL!

Az üvöltő csend

Elgondolkodtál már azon, hogy a csend milyen sokféle lehet? Mennyiféle érzés, íz, érzelem jelenhet meg a csendben és ezáltal mennyi mindent fejez ki számodra, vagy ha elég érzékeny rád a külvilágod, akkor számára. Megmutatja mi van benned, így segíthet, vagy leteríthet.

A BOLDOGSÁG CSENDJE. Amikor annyira tökéletesnek érzel mindent a világodban, amikor a nap is szebben süt és csak hagyod, hogy átjárjon ez a csodás érzés. Amikor úgy érzed nincs szükség szavakra, csak boldogan hallgatod a csendet. Amikor szerelmes vagy és a társadhoz bújva teljes harmóniában élvezed a tökéletes pillanatot. Vagy amikor valamit sikerült megvalósítanod az életedben és a puzzle darabkái a helyükre kerültek, akkor is ez a csend ölel át. Ebben a csendben elégedettség, békesség, nyugalom, megnyugvás van és egyfajta bizsergető boldogság. TÖKÉLETES! Ebben szívesen lubickolunk mindannyian. Ilyenkor nem kellenek a szavak, mert ez a csend feltölt, mert ez a csend megerősít, mert ez a csend lágyan, simogatón körbeölel. És ez nagyon finom.

  

De van másfajta csend is. A DÜH a HARAG és a MEGBÁNTOTTSÁG CSENDJE, már nem ennyire kellemes. Amikor csak gyűjtöd magadba ezeket a negatív érzéseket, és csak hagyod, hogy egyre több legyen, hagyod, hogy fortyogjon, rotyogjon benned és nem teszel semmit ellene. Nem tudod kimondani, bár szeretnéd, de lehet, nem tudod a módját, vagy talán a neveltetésed, a beléd ültetett programok nem engedik. Talán úgy érzed sokat veszíthetsz, vagy talán azt gondolod, úgy sem érdekel senkit, nem változna semmi akkor sem ha kimondanád, meg sem hallanák. Ezért aztán csak lenyomod a torkodon, le a gyomrodba és hagyod forrni. Ez a csend napról napra egyre erősebb lesz. Ez a csend felemészt, megmérgez, kifordít önmagadból, keserűvé, beteggé és boldogtalanná tesz. És ez a csend egyszer csak elfogy csend lenni és akkor robbanni fog és lehet, hogy kő kövön nem marad az életedben. Megvárod? Gondold át és dönts!

Van a RELAXÁCIÓS MEDITÁCIÓS CSEND. Én csak üres csendnek hívom. Amikor tudatosan törekszünk arra, hogy kiürítsük a csendet, hogy elengedjük gondolatainkat, érzéseinket, bármilyenek legyenek is és csak kettesben (hármasban) maradjunk a csenddel és a légzésünkkel. Ez a csend megnyugtat és megtisztít, megbékít, tanít és feltölt. Mindenkinek ajánlom napi használatra.

Van aki, a FÉLELEM, a KÉTSÉGBEESÉS, a NEM TUDOM KIMONDANI CSENDJÉBEN él. Ez a lassan ölő csend kategóriája, amikor nem veszed észre egy darabig, hogy csend vesz körül, csak esetleg nagyon hosszú idő után, és akkor a megszokás miatt már nehéz cselekedni, mert azt érezheted, nem is olyan szörnyű a dolog, hisz eddig is elvoltam, lehet, hogy ez a normális. De valahol mélyed tudod, hogy ez nem normális. Tudod az eszeddel, hogy meg kellene törnöd, hogy bármikor megtörheted ezt a csendet és mégsem teszed meg. Talán azért ez így nem igaz, mert időről időre megpróbálod, tétován, bizonytalanul, de amikor nem hallanak meg, újra engeded, hogy körbevegyen a csend. Néha kell, hogy valaki segítsen, mert egyedül nem megy, néha kell, hogy ez a valaki, ha látja, hogy szenvedsz a csendtől, egy kicsit megemeljen, egy kicsit bíztasson, egy kicsit támogasson energiával, bármivel, amivel segíthet, hogy megtörd a csendedet. De talán egy kapcsolatban sokszor a másik sem akarja, hogy megtörd a csendedet, mert ő is ragaszkodik a sajátjához, mert nem akarja észrevenni, hogy már túlságosan nyomasztó és fojtogató ez a csend. Mert a félelem erősebb, és azt hisszük talán kevésbé fog fájni, hogy talán magától is elmúlik, ha nem beszélünk róla. Ez ideig-óráig igaz lehet, de semmiképp nem jelent hosszútávon megoldást. Mert ha hagyjuk a csendet győzni, ezek a félelmek a részünkké válnak, beeszik magukat a sejtjeinkbe és nem tudunk szabadulni tőlük. Ha hagyjuk, hogy felülkerekedjen, sosem leszünk szabadok, mert megbénít a félelem és rabságban tart a csend. A félelem megbénít, de csak ha hagyod.

Ne hagyd, hogy legyűrjön, mondd ki ami a szívedet nyomja! Tépd le a ragtapaszt! És ha valamiért úgy érzed, a torkodban lévő egyre nagyobb gombóc nem engedi ki a szavakat, ragadj tollat és bátran írj ki magadból mindent! Egyet ne tegyél! Ne hagyd, hogy a csend győzzön! Dönts magad mellett! Válaszd az életet!

Hisz ez csak egy probléma, egy nehéz helyzet. És igen lehet, hogy úgy érzed ennél nehezebb és fájdalmasabb még sohasem volt, de akkor is csak egy probléma. A problémák pedig azért vannak az életünkben, hogy megoldást találjunk rájuk. A csend biztos, hogy nem lehet a megoldás. Ha megtörjük és szabad utat engedünk a bennünk lévő eltemetett érzéseknek, gondolatoknak, sérelmeknek, akkor felszabadulunk, megkönnyebbülünk (lehet nem rögtön), és végre újra ráléphetünk a szabadság és a fejlődés útjára.

Látod mennyiféle csend van és csak néhányat emeltem ki. A csend energia. Olyan lesz, amilyenné tesszük, amilyen érzésekkel, gondolatokkal, érzelmekkel, feltöltjük. Mi választjuk a csendünket, mindig mi. Mi döntjük el, milyen csendnek engedünk teret magunk körül, melyiket tartjuk meg és melyiket engedjük szabadon, mert nincs rá szükségünk.

Hát figyelj, és ha nem érzed jól magad a csendedben törd meg és engedd meg magadnak, hogy megkönnyebbülj!

Márkiné Mester Ildikó