Tükörszerelem - másban szeretni önmagad

Jó egy éve még szinte semmit nem tudtam a spiritualitásról, most pedig perceken belül befejezek egy könyvet az Ikerláng-jelenségwww.facebook.com/haenoldalről. Döbbenetes. Akkor - miközben egy energiakezelés első fázisait kaptam - nem gondoltam volna, hogy ekkorát fordul az életem.

Valójában talán életemnek akkori része volt az, amikor nem tudtam hol vagyok. Bár még most is csak sejtem, mégis mindinkább el tudom magam helyezni a világban. Mert látom önmagam. A másikban. 

A könyv nem csupán az alapvetéseket járja körbe, hiszen az elmúlt egy év alatt nem csupán önmagam tapasztalhattam meg az Ikerláng jelenség minden fázisát, hanem több tucat olyan emberrel beszélgettem - kiknek nagy része terápián is járt nálam - akik az Ikerlélek szerelem ilyen-olyan fázisait élték meg vagy élték túl. 

A könyv egy kicsit tisztelgés az ő harcuk előtt is, hiszen egy ilyen típusú kapcsolatban megélheted a legmélyebbet és legmagasabbat egyaránt. Ha azt hitted, hogy ennél jobban már nem fájhat, másnap rá kell jönnöd, hogy de igen, mégis. Ha azt hitted, hogy képtelen vagy ennél is magasabb boldogságot megélni, újabb érzés zsongja körül a szíved és pezseg végig a sejtjeidben csupán azért, mert együtt vagytok. 

Szeretném ha ez Ikerláng kapcsolatot nem tragédiaként élné meg bárki is és nem spirituális nemtörődömséggel futna neki élete folytatásának, hanem valóban megértené mi ez, hogyan működik, miért jó és miért pocsék, mit adhat és mit vehet el az életünkben. 

Megrendelem Haen: Tükörszerelem című kötetét!

www.facebook.com/haenoldal

Mennyé má' ! - kirándulás a tűréshatáron

A legtöbb spirituális oldalon olvashatsz angyalokról, energiákról, felemelkedésről és végtelen reménykedésről. De mi van azokkal, akik törekednek felvenni a ritmust és emelni a rezgést, de néha elegük lesz és elérik azt a tűréshatárt, amit átlépve kicsit ismét minden a régi lesz. 

A spiritualitás jó. A spiritualitás szép. Az Út telis-tele van csodákkal, felismerésekkel, komoly önismereti sikerekkel. Na és persze sok csalódással. Másokban és önmagadban egyaránt. Félúton kicsit olyan mintha a semmiben lebegnél. Mert vissza már minek menni, hiszen ott nem vár semmi olyan ami téged most már boldoggá tehetne. Előre pedig nem lehet rohanni, mert az okosok ott fent kitalálták, hogy nem lehet siettetni semmit. Ha még nem állsz készen, akkor nem állsz készen és kész. 

Na de ekkor mi van? Amikor úgy érzed már minden bugyrod megtelt megértéssel, toleranciával és igyekeztél simán Buddha nyomdokán lépve élni, de mégis néha az jut eszedbe, hogy mennyivel egyszerűbb lenne ha fognád magad és visszatérnél a régi dolgaidhoz. Ahol mindig más volt a hibás a saját szerencsétlenkedéseidért. Amikor ha valaki nem kedvesen közelített, akkor két mondattal és egy határozott mozdulattal helyre tetted. Utána nem volt kérdés. Sem kétségek. 

Na ilyenkor mi van? Amikor lebegsz a köztes létben? Amikor még nem vagy megvilágosodott, de már nem vagy alacsony rezgésű izgága kis egolény - hanem valahol a kettő közötti úton álldogálsz tanácstalanul. 

Őrzöd mások lelkét mert jó ember vagy. 
Őrzöd mások békéjét mert a szeretet mindenek felett. 
De vajon ezek a mások ugyanezt teszik veled? 
Vagy már nem fontos, hogy mások mit tesznek, hiszen te nem jöhetsz ki ebből rosszul, mert jó ember vagy és őrzöd mások békéjét? 

Te hogy érzed most magad ?

Szoktad azt érezni, hogy legszívesebben leemelnéd a polcról a Tolle összest és kicsit megcsapkodnád vele a szomszédod, a főnököd vagy bárkit akiről úgy érzed eddig táncolt a toleranciahatárodon? 

Mi ilyenkor a teendő? 

Végy egy mély levegőt. Még egyet. Még egyet. Még mélyebbet. 

Itt és most vagy. Nem számít más. Nem számítanak a rosszakarók. Nem számítanak azok, akik nem figyelnek rád. Ők nem a világod részei. Hogy alkalmazkodnod kell a társadalom elvárásaihoz? Kikből áll a társadalom? Szellemileg korlátolt és lelkileg lepadlózott lelkekből akik mindig a másikat hibáztatják saját nyomoruk miatt? Vagy abból a néhány emberből, akikkel egyetértésben alakítod a világot? A világod. 

Ki a társad? Ki a szerelmed? Ki a barátod? 

Gondold át ezeket. Csupaszítsd le mindezt játszmáktól. 

Ami alatta maradt az a Valódi. A többi nem fontos. 

Ha tetszett csatlakozz Facebook oldalamhoz is. 

Spiritualitás az utcán, avagy a telep szava Buddha ellen

Sokat gondolkoztam azon hogyan egyeztethető össze a szocializáció a mostani "spirituális útra léptem" állapottal. Aztán rájöttem, hogy míg a lakótelep valóság volt, addig az Út csak egy jelkép, amely végül nem több, mint maga a telep egy kis filozófiával megtömve.

"Hogyha lehúz a lánc akkor ereszd el/Ha a rímem remény, akkor ne veszd el/Ne légy olyan aki másokat magasztal/Aki magának él az többet tapasztal."

Régen, amikor körbevettek a tízemeletesek nem gondoltam volna, hogy egyszer majd itt rovom a sorokat, te pedig pont ezt fogod olvasni. Akkor még olyan egyszerűnek tűnt az élet: ha kedvesen kérsz, kedvességet kapsz. ha szeretsz valakit és viszont szeret akkor együtt vagytok...aztán jött a valóság vaskosan telibe és rá kellett jönnünk, hogy a képmutatás és a játszmák, a valóság elfedésének örök trükkje végigkíséri életünket. Így leszünk illúzióharcosok. 

Aztán jön valami amiről úgy érzed csendesen megváltja a világod és kinyílik számodra egy olyan kapu, amelyről még csak nem is álmodtál. Ebben a világban a láthatatlan láthatóvá válik, különleges dolgokat élhetsz át, amit a külvilág hétköznapisága sokszor nem fogad el. De már nem is kell neki, hiszen ezáltal új barátokat kapsz és ami még ennél is fontosabb olyan szeretet-megtapasztalásaid lesznek, amit hinni is alig mersz amikor este a konyhaasztalnál kortyolod a tisztítóteád.

Ilyenkor azt gondolhatod, hogy nincs több játszma. Hogy majd a szeretet körbevesz, öltöztet, melegít, mint egy jófajta kabát. 

 Aztán rájössz, hogy a játszmák köre végtelen. Hiszen lehet mindenki a spiri-létra legtetején, ha egyszer ő úgy érzi, hogy a legtetején áll, akkor már régen baj van. 

A játszma játszma marad. A szenvedés pedig szenvedés. Ha valaki nem akar mást csak szenvedni, te ne akard ennek az ellenkezőjét. A szabadság a kulcs: szabadon szárnyalni vagy szabadon szenvedni. Mindkettő megéléséhez bátorság kell. Az elsőhöz sokkal több. 

 De a végeredmény is becsesebb. Ha pedig azok, akikkel összesodor a sors vagy az északkeleti szél minden spirituális beavatás, szertartás és olvasnivaló ellenére ugyanúgy követik régi életük fonalát ahogy eddig, akkor egyet tehetsz: megvillantani a másfajta lehetőségek egyikét majd engedni őket szabadon dönteni. 

Hiszen ez lehet a legnagyobb bátorság részedről: eldobni minden döntéshelyzetet, amelybe nem neked kell beleállnod. A sajátjaidba viszont állj bele mindig és vidd véghez, hacsak nem akarod Szolgaként végezni. Hiszen erre tanít a telep és a Felemelkedett Mesterek egyaránt. 

Ha szeretnél azonnal értesülni a legújabb bejegyzésekről, csatlakozz Facebook oldalamhoz!

Mindenmentes blogbejegyzés

Bizonyára feltűnt nektek is, hogy már egy ideje nem történt bejegyzés. Néhány nappal ezelőtt nekikezdtem egy írásnak, melynek kötött keretei közé igyekeztem beszorítani Önnön valómat de ez mégsem került fel ide. 

Valahogy nem éreztem elég tisztának ahhoz, hogy a feltétel nélküli szeretet betűvetéseként elétek tárjam. Túlzottan erős volt és keményvonalas. Ami persze nem feltételen jelent rosszat, hiszen így láthatjátok, hogy a terapeuta élete sem fenékig tejfel, de nem éreztem, hogy helyénvaló lenne ennyire csapatni a hétköznapiságot.

Talán örök dilemma ez, hogy az internet és facebook világában is csupán példát kell mutatnunk folyamatosan vagy sokkal fontosabb, hogy ha a 1oo % önismeretet hirdetjük, akkor maradjunk a 1oo % őszinteségénél is? Nem hinném, hogy bárki azt gondolja rólunk - segítőkről - hogy szentek vagyunk vagy folyamatos vigyorban éljük az életünket. Éppen ezért azt sem gondolom, hogy folyamatosan csak meditációs zenéket és Coelho idézetekkel tarkított posztokkal kell titeket irányban tartani. 

Az élet ennél sokkal összetettebb és mindenki meg is éli ezek valóságát. Nem azért jöttünk ide a földre, hogy szent áhítatban lessünk ki a fejünkből egész nap, hanem tapasztalni és tanulni és bár a Mooji idézetekből valóban nagyon sokat lehet tanulni, azért néha érvényesül az "élet maga a tanítómester"-elmélet is, ami alapján van úgy, hogy mélyebbre kell mennünk. Amúgy hogyan érthetnéd meg egy a spiritualitástól távol álló ember gondolkodásmódját ha te csupán fénnyel táplálkozva, Oshotól idézve éled az életed? 

Nem törvényszerű, hogy aki a problémájával felkeres ő is egy spirituális útkereső, és mint ilyen néha jobb ha hétköznapi tanácsokkal látod el és úgy teszed a helyére ahogy számára a .legmegfelelőbb. 

Amúgy meg az ember fia néha telítődik az Elengedés, Teremtés és féltucatnyi más szó folyamatos alkalmazásával és ilyenkor nyúl alternatív módszerek után és old meg problémát váratlanul és talán kissé kevésbé hétköznapian. 

 Ilyenkor szoktam belehúzni a saját tapasztalataimat, hiszen lehetünk bármilyen magas rezgés szinten ha ő nem érti a felettes magyarázatot, mi viszont tudjuk milyen az, amikor pocsék gyerekkora van valakinek vagy nincs otthon érzése vagy esetleg szembetalálta már magát néhány erőszakos, akár vérre menő cselekménnyel - ilyenkor nem szörnyülködünk, hiszen az nem segít, hanem gyakorlati és praktikus tanácsokkal tudjuk ellátni a klienst tudván, hogy milyen az, amikor válságmegoldást kell találni másfél percen belül az életünk folytatására. 

A valóság tehát néha nagyon jó segítőtársunk. A tapasztalások, megélt fájdalmak, eltűrt bántások és mélybe húzó csalódások mind-mind azért jöttek, hogy tudjuk bármikor és simán ki tudunk mászni a gödörből. Önmagunkért. Segítség nélkül is akár. Mert büszkék vagyunk. Mert élni jöttünk erre a Földre, nem pedig szenvedni. Olyan dolgokat megtapasztalni amit ott nem érezhettünk és amiről soha le nem mondanánk. És itt nem a fájdalomra vagy a sírásra gondolok, hanem az ÉLET SZÉPSÉGEIRE. Közhely vagy sem, ezért érdemes felkelni reggelente: egy finom habos kakaóért, egy napfelkeltéért, azért érdemes napközben elviselni a főnökünk minden baromságát, mert ezt eszközként alkalmazva elmehetünk a barátainkkal közös programokra, azért érdemes lefeküdni, hogy körbevegyen a puha paplan és érezd újra azt a megnyugvó biztonságot...és még nem beszéltünk a jéghideg görögdinnyéről, a forró csokiról, a hópihéről az orrod hegyén, a fahéjillatú sütikről, az érintésről, a csókról.....

Ha tetszett, kérlek csatlakozz FACEBOOK OLDALAMHOZ IS!

Ikerláng, ibolyaláng, sajtos-tejfölös láng(os) - Háen világa

Megannyi kérdés szegeződik nekem nap mint nap, hogy "miről ismerem fel az Ikerlángomat?", "mit kell éreznem ha ő az Ikerlángom?"...és folytathatnánk még napestig a kérdések tömkelegének felsorolásával. Azt hiszem itt az ideje, hogy pontot tegyünk néhány hatalmas kérdés végére....vagy még több kérdést generáljunk a pontok mentén....ki-ki döntse el maga számára melyik lenne a megfelelő út. 

Mostanában mindenki az ikerláng témával van elfoglalva. Persze felmerülhet itt, hogy én magam sem teszek mást mint erről írok, de szeretném veletek megosztani ennek a csodának minden oldalát feketén-fehéren. 

Először is: a szerelem jó, a szerelem szép. Legyen ez akár ikerlélek, akár duál pár, akár csak egy "sima",sok esetben egyszerű, csendesen belehalós, néhol tán esetleg útszélinek is tűnő szerelem - mindegyik gyönyörű. Ha szembe jön és úgy érzed meg kell élned, ne habozz! Tedd meg! Szeress! Szeretkezz, élj, élvezd minden percét és ha úgy érzed, hogy már nincs benne több, akkor menj és járj tovább az utadon. 

Fontos! Soha, de soha ne hagyd félbe, mert ha nem fejezed be, ha nem zárod le, szinte biztos, hogy előbb-utóbb újra szembetalálod magad ugyanazzal a problémával. Lehet, hogy akkor nem Béla lesz, hanem Árpi, nem szőke hanem fekete, de újra és újra beleesel abba a csapdába, amit magadnak állítasz fel minden esetben. 

Manapság kering az éterben egy új fogalom: ibolyaláng szerelem. Kissé megijesztett ez engem. Az első reakcióm az volt: mi jöhet még? Ultraszivárvány-lamúr? Hogy hívjuk majd a futókalandot? Hupijupi-hókamóka? Vajon ennek is találunk majd valamilyen aranyos kis spirituális elnevezést? 

Mi különbözteti meg az Ikerlángot az Ibolyalángtól? Az egyik több mint a másik? Mi van ha megvan az Ibolyád de nincs meg az Ikred? Tovább kell menned? Keresned? Kutatnod? 

Két dolgot gondolok. Ami talán a végére lesz három is. Egyrészt minden esetben vállald a felelősséget. A felelősségvállalás önismeret, és ha önmagad iránt vállalod a felelősséget akkor egy lépéssel közelebb jutottál megint ahhoz, hogy tisztán lásd majd a dolgokat. Másrészt ne keresd veszettül azt, amit még nem mutatott meg neked az Univerzum. Bizonyára még nem készültél fel rá. Ha eljön az ideje eléd tárja. 

Miét gondolod azt, hogy az Ikerláng szerelem egy olyan csoda ami csupa-csupa lebegés és apró csiripelő madarak fejed körül való keringése szíved ritmusára? Az Ikerláng szerelem talán a legnagyobb felelősség amit az Univerzumtól kaphatsz. Mert nála van a lelked másik fele. Felelős vagy érte és ezáltal máris felelős leszel önmagadért is. A tetteidért. Kimondott szavaidért. Az igazadért. 

Mert ami az övé az a tied is. Ami a tied már az övé is. A határok elmosódnak. A fájdalom, az öröm, a mámor, a gyönyör, a nevetés, a mosoly mind-mind felerősödnek és közössé válnak. Mostantól figyelned kell tested és lelked jeleit, hiszen bármelyik percben szüksége lehet rád vagy szükséged lehet önmagadra. 

Önismeret, elfogadás, igazmondás, felelősség, gondolati egyezések és fejben olvasás, hihetetlenül erősen áramló energiák, közös szívdobbanások és valamiféle különleges mennyei beteljesülés. Ez mind az Ikerláng.

Hogy mi az Ibolyaláng? Jómagam is csak olvastam róla. Egy-két városi legendát már hallottunk is ezekről az újsütetű kapcsolatokról. Ha van bizonyosság, hogy ez több, mint szerelem, hogy ebben is van misztikus és mitikus háttér, állok elébe, hogy megismerjem. 

Az biztos, hogy nem fordulhatsz el felelőtlenül a párodtól csak azért mert nincs kedved energiát fektetni a jelenlegi kapcsolatodba, hiszen minden lánggal dolgozni kell, minden nap, minden percben. Ugyanúgy. Ez is ellaposodhat. Ez is megszürkülhet. Hiába a csodák tömkelege, a kapcsolatok többsége a hétköznapokban zajlik. 

És akkor láng ide, lelkesedés oda, ha nem dolgozol vele, hívhatod akármilyen spirituális módon, attól még vége lesz. Talán a szenvedés mértéke változik akkor amikor az Ikerlángodat veszíted el vagy csak Kovácskárolyt a kettőpercéből. 

Ha többet szeretnél megtudni az önismeretről, az ikerlángokról, célkitűzésről és teremtésről látogass el előadásomra 2o13. szeptember 16-án az Egyhárom Klubba. 

Háen világa, avagy a szavak hatalma az Ikerlángtól a Teremtésig
2o13. szeptember 16. 18.3o 
Egyhárom Klub IX. kerület Ferenc tér 13. V/23 
Belépő: 1ooo ft. 
Jelentkezz Facebookon:ITT!
www.facebook.com/haenoldal 

Üres vagy? Tele vagy? Melyik vagy?

Van úgy, hogy egyszerűen megtelik a pohár. Igen - az a bizonyos. Amit a nagyfejűek félig üresként és félig teliként definiálnak. Tele lesz! Annyira tele lesz, hogy túlcsordul aztán csak folyik és folyik és már nem érdekel, hogy az üres teljesség vagy a teljes üresség a valódi cél, egy fontos dolog csupán: hagyjatok békén!

Előfordul az ilyesmi. Nem attól ami történik, nem is attól, ahogy történik, csupán elég egy apró porszem egy hatalmas kupac tetejére...na pont attól fogsz besokallni. Nem számít mi váltja ki, nem fontos, kinek az irányából jött, egyszerűen telítődsz és kész. Lehet, hogy pont a semmitől telítődsz, a nem történik semmi érzése vesz körül régóta és ez őrjít meg, de az is lehet, hogy annyira sok mindent történt az elmúlt időszakban, hogy már nem bírod és egyszer csak jön a reccsenés. 

Ne foglalkozz vele. Ha elérted ezt a pontot és valóban benne vagy nyakig nem lehetsz tudatos. Kell egy kis idő, kell egy kis halál, kell egy kis áramszünet, hogy túléld és továbblépj, hogy valóban újra önmagadként tudj szembenézni a tükörképeddel. 

Ilyenkor nem kell analizálni. Nem kell azonnal a segítőhöz rohanni. Felesleges családot állítani vagy energiát kérni, mert nincs más dolgot, minthogy ENGEDD MEG MAGADNAK. Engedd meg magadnak ezt is. Engedd meg magadnak, hogy ez most így pocsék. Elkerülhetetlen volt, bekövetkezett és ha folyton azon sírsz, hogy miért így? miért te? miért most? akkor talán soha nem fogsz kilábalni ebből. 

Fogadd el. Fogadd el, hogy most semmi nem megy, engedd be a fájdalmat, a bánatot, a kétségbeesést. Azt mondják, sose halunk meg, de én azt mondom néha kell egy pici halál. 

Mert eztán értékeled majd az életet. A barátokat, a csókokat, a figyelmet és kedvességet, a könyveket, zenéket, ízeket és illatokat, a nevetést, a fákat, a kutyákat, a jéghideg görögdinnyét és a szép emlékeket. Mindazt amit kaptál és mindazt amit még adhatsz. 

A sok(k) érzést kiválthatja bármi. Egy barát folytonos nyűglődése, egy elvesztett társ folytonos fájdalmas emlékképe vagy akár egy nyomasztó munkahelyi szituáció. 

Őszintén? Teljesen mindegy. Nem fontos, hogy miért. Csak abból a szempontból fontos, hogy felismerd, ez volt az a határ, amikortól már nem megy tovább ugyanúgy. 

Légy határsértő! Feküdj keresztbe és mutasd meg a világnak, hogy te felvállalod minden érzésed, mert az önismeret egyik lépcsőfoka ez. Felismerni és bevállalni. Mindent. Őszintén odafeküdni keresztben a határon amit később még áthágsz majd a többiek legnagyobb dühét kiváltva ezzel, de most még felháborítóbb dolgot művelsz majd: megmutatod a gyengeséged. Mert ez is te vagy. Ez is szerethető. Vagy legalábbis elfogadható mások által. 

Aki pedig ezt tagadja, aki csak hurrá-optimista műanyag vigyort vár el tőled, az azt is kapja mindenkitől és talán majd egyszer rádöbben, hogy bár nem látott fájdalmat, de őszinte örömöt se nagyon. 

Mert nincs olyan, hogy valaki egyszer ilyen egyszer olyan. Ha bújtatod a búdat, bújtatod a mosolyt is sokszor. Így akarsz élni? Van neked erre időd vagy kereted? Jópofát vágni mindenhez és mindenkihez? Belenyugvást színlelve becsapni a saját lelked? Kinek akarsz megfelelni? Ki az, aki miatt áldozat leszel? Hol lesz ez a munkahely, barát vagy állítólagos társ, amikor te belebetegszel a saját elfojtásaidba és őszinteségmentességedbe csupán azért, hogy őt ne bántsd meg vagy ne lássa, hogy az élet nem fenékig tejfel? 

Ez van. Szenvedsz? Te életed. Megteheted. Engedd  meg magadnak aztán engedd elé és nosza irány arra, amerre a valódi utad visz. 

Kérlek csatlakozz Facebook oldalamhoz: ITT!

Farkadba harapva, férfinak maradva - A Férfi és az állat

Mostanában szinte minden velem szemben ülőtől azt kérdezem, hogy mit gondol mitől lesz valaki férfi és mitől válik valaki valódi nővé? Te mit gondolsz erről? Az elmúlt fél órát a kikapcsolt laptop előtt töltöttem, azt tükörként használva és közben ezen gondolkoztam...

Nincsen autóm. Nincsen órám. Szinte sehol egy státusz szimbólum. Bőr pénztárcám is csak azért lett a 37. születésnapomra, hogy tiszteletemet fejezzem ki a Pénz előtt és megbecsülésemet a Bőség felé. 

Férfi lennék? Igen. 

Te mitől vagy férfi? 
Te mitől vagy nő? 

Megéled a valódi férfiminőséged? Megengeded magadnak? Megengedi neked a párod? Megengeded neki, hogy nő legyen melletted? 

Te mitől leszel valódi férfi? Tisztel téged a nő, akit szeretsz? Férfiként tekint rád a környezeted? Vagy csak reggelente lehúzod az addigra már keményen sercegő borostát és megállapítod, hogy "hm, férfi vagyok"?!

 Figyelek. Óvok. Törődök. Átölelek, mert megvédelek. Tárgyalok, mert határozottan tudom mit akarok és ezért bármit megteszek. Céltudatos vagyok. Teremtek. Mert szeretek. Aki pedig mellettem van, megvédem bármi áron. Ha kell odaállok és harcolok. Ha jön a golyó, elé ugrok. Legyen ez akár vihar, akár támadás, akár lelki fájdalom.Rajtam kell áthatolnod. Erős vagyok. Oszlop, támasz, fatörzs, mégis rugalmas és hajlékony. Bajban kreatív, problémát látva azonnal éber. A hangom átölel és átrezegtet. A tied simogat. Ettől leszek Férfi. 

  Hölgyek! Dobjátok el a lábatok közt lógó virtuális péniszt, mert nem vagytok a helyeteken. Engedjétek a férfit Férfinak lenni, mert lassacskán mindenki elveszíti saját minőségét majd csodálkozva néztek fel és látjátok, hogy több a gyerek mint a kolbász. Engedjétek meg magatoknak, hogy Nők legyetek! 

Nehéz, mert minden nap helyt kell állnotok a munkában, sokszor pénzzel dolgozni, keményen odacsapni, férfi energiákat használva és felerősítve túlélni a napokat. Tudom. De ha te minél többször leszel Nő, a Férfi annál jobban megbecsül a végén és rájön, hogy nélküled csupán egy energiafél, egy felemás minőség, csak egy része az egésznek. 

Uraim! Merjetek Férfiak lenni! Persze, néha becsúszik egy-két kemény nő az életünkbe, de higgyétek el amikor felismerik benned a Férfit, máris visszarendeződik minden a helyére. Nem feltételen kell anyagilag föléjük magasodni, bár ha jó dolgokat sugárzunk ki, mellénk áll az egész Univerzum és engedi, hogy megéljük a Férfi minőségünket. Akkor aztán a másik Nő lesz, a pénz is meghunyászkodva mögéd somfordál  és minden a helyére kerül.

Te Férfi vagy? 
Te Nő vagy? 

www.facebook.com/haenoldal

Érték a mérték - Segítség? Önök kérték!

Segítsek? Kérj meg szépen. Mert már senkit nem akarok megmenteni. Nem akarom, hogy bármilyen nagy gyógyítóhoz hasonlítsanak, sőt arra sem vágyom, hogy minden szembejövő, életkörülményeivel küzdőt megmentsek vagy megosszam velük, hogy szerintem mi a tuti recept. 

Mert ez nem megy. A folytonos önsajnálat és ezer százalékon végzett nyomorfigyelés, ami már szinte meditációba megy át - unalmas! Szeretsz szenvedni? Hát tedd meg! De engem hagyj ki ebből! 

Persze. Én is megtettem. Sőt, ha kell megteszem újra. De most már talán egy fokkal könnyebben, egy kicsivel gyorsabban, mert már felismerem a blokkokat, látom az akadályt és képes vagyok szembenézni azzal az énemmel, amiről nem hiszem, hogy patyolat tiszta - de nem is ez a dolga. 

A segítő szándék megvan. A kommunikáció az eszköz. Az Új Energia a Támogató. A többi már csak rajtunk múlik. 

Igen - jól látod! 

Rajtad. 

Rajtam. Persze, azért jöttél el hozzám, hogy segítsek, azért olvasod ezeket a sorokat is, de valójában Te vagy az egyetlen aki képes segíteni a saját problémáján. 

Segítség kell? Minden szeretetem rád irányítom. De ha csak azt látom, hogy egy ezotér-kalandor vagy aki jön-megy-tesz-vesz a spirituális bélák és ezo teréziák között akkor esélyes, hogy semmit nem érhetünk el együtt. 

Dolgoznod kell. Én is ezt teszem. Őszintén elmondom és leírom, amikor pocsék, amikor a démonokkal küzdök, amikor a Farkas legszívesebben ronggyá tépné a fél utcát, amikor szomorúság van és keserűség vesz körül. Mert ilyen is van. 

Dolgozz magaddal, hiszen más nem képes erre. Beszélhet hozzád maga Buddha is, ha te csak annyit hajtogatsz, hogy "ilyen vagyok" vagy "nem tudom miért van ez" és csak beleragadva a saját tehetetlenség-mocsaradba bámulsz ki könnyes szemekkel a segítőre. Nem tud semmit tenni! Hidd már el! 

Ez a te életed!

A te felelősséged!

Vállald! Éld meg! 

És kérlek szépen: élvezd! Mert a boldogság a kulcs, nem pedig a bú, a bánat, a fájdalom, a keserűség és a melankólia. 

Felejtsd el! 

Éld meg a szerelmet! Éld meg a csókokat! Éld meg a közös mosolyt! Éld meg az érintést! 

Engedd meg magadnak a Boldogságot!



lwww.facebook.com/haenoldal

Kell egy rontás, pajtás?

Mostanában bármerre megyek, a rontás jön szembe. A boltban mást sem hallok csak, hogy a pénztáros csajon valami rontás lehet, mert lelassultak a dolgai, a téren hallgatom az embereket, ahogy félmondatokkal komoly blokkokat tesznek egymásra és magukra is egyaránt. Mi végre van ez a nagy "rontogatás" a másik iránt? Mi a helyzet a saját portánkkal? 

Valóban ennyire vastag lenne az emberi rosszindulat? Tényleg ezt kívánják nekünk a szomszédok, a főnökünk, a vetélytárs az irodaházból vagy a furacsaj a jógaórákról? Rontást kapunk? 

Mesélek valamit. Mindannyian számos életet megéltünk már, voltunk rosszak és még rosszabbak, jók és legjobbak - megítélés kérdése. Vélhetően akkor és ott amikor éppen voltál úgy volt helyes és tökéletes az isteni terv. Lehet, hogy éppen fekete mágiáztál mert máshogy nem érted el a célod. Lehet, hogy maga voltál a fekete mágia mestere, aki arra fordította orcáját, amerről éppen a szél fújt.

Voltam mágus. Réges-régen, amikor már az ilyesfajta tudást nem éppen jó dolgokra fordították. Lehettem volna gyógyító is vagy a falu sámánja, de én nem azt az utat választottam. Szerettem a mágiát akkor, sőt szerettem arra használni amire csak kéjes vágyaim sarkalltak. Volt, hogy nőket befolyásoltam az ilyesfajta tudással majd egy idő után rájöttem, hogy hatalmam másra is kiterjeszthető így aztán pénzért adtam a tudásom apró kicsi részeit, csak hogy mások megkaphassák azt a nőt vagy férfit, akire vágytak. 

De ez az út helytelen volt. Viszont létező. Valódi. Nem érdemes tagadni, hiszen ha ma felébredek még érzem, hogy valóban megtettem. Kötéseket csináltam, szexmágiát sőt talán még a vudubaba-készletem is fel tudom idézni egy reinkarnációs utaztatás során. 

Hogy miért mondom el mindezt? Mert lehet, hogy pont azzal szenvedsz, hogy majd' megdöglesz valaki iránt de ő nem figyel rád. Lehet, hogy legszívesebben magadhoz láncolnád örökre, hogy ne legyen a másé, inkább akkor szövetségre lépsz a sötét erőkkel. Lehet. 

De szereted őt? Valóban fontos neked? Akkor hagyd, hogy azt tegye amire itt és most valóban vágyik. Nehéz sémák nélkül, elfogadva szeretni, de nincs tisztább dolog ennél. És mi van ha akkor mégsem téged választ? Mi van elkalandozik? Mi van már nem téged akar? Fogadd el. Maradj tiszta. 

 Ne kívánj olyat amit a  másik nem szeretne! Ne köss! Ne kötess! Ne ronts! 

Mert egyszer azt veszed észre, hogy egy sötét alak egy mellékutcában melléd kerül és azt kérdi: Kell egy rontás, pajtás? 

Ha tetszett az írás, kérlek csatlakozz hozzám a  Facebookon is: ITT!

Mocskos játszmák, patyolatfehér spiritiszták

Szembenéztél már a legsötétebb valóddal? Képes vagy szembenézni azzal, hogy amiben benne vagy az nem egy szent szeretetkör, hanem egy piszkos játszma? Szerinted ez baj? Szerinted ez rossz? Akkor miért toporogsz még mindig ahelyett, hogy TUDATOSAN elkerülve vagy akár belemenve felülemelkednél ezen? 

Talán tizenkét éves lehettem, amikor egész éjjel az ágyban kuporogva vártam, hogy vajon az éppen aktuális nevelőapám megüti-e azt, aki egész eddigi életemben megvédett engem. Féltem. Rettegtem. Gyerek voltam. 

Aztán megtörtént. Nem volt végzetes, de akkor megfogadtam, hogy ha gennyes játszmákkal találom szembe magam, megmutatom, hogy lehet ezt játszani. Hiszen ez lenne a cél, nem? Mert szeretitek a játszmákat? Szeretitek ha a másik belemegy a manipulatív játéktérbe és a stabil tekintete szépen darabokra hullik és újra csak azt kapod, amire vágytál. Bírod ezt, nem? 

Akkor hajrá! Állj a tükör elé, és olvasd be önmagadnak úgy öt percen keresztül: "Játszmázom. Élvezem. Vagyok, aki vagyok. Képes vagyok szembenézni önmagammal. A velem szemben álló jelen pillanatban nem fontos. A velem szemben álló érzelmei, tekintete, vágyai és álmai ebben a pillanatban nem fontosak. Mert játszmázom. Bevállalom. Nem figyelek a másikra, mert büszkén vállalom életem legsötétebb oldalát, éjsötét múltam minden pillanatát. Játszmázom. Szeretem magam azért, aki vagyok. Szeretlek!"

Hogy vagy? Élsz még? Szereted, akit láttál? 

Vajon az intuitív segítő egy buddhista főpap? Nehogy már azt hidd! A megvilágosodottak többsége szent ember? Nem hiszem. Talán csak annyival más - és nem több! -, hogy képes folyamatosan ITT ÉS MOST lenni és képes felismerni a játszmát, dönteni annak milyenségéről és nem lendül bele olyan kívülről vastagon szánalmas manipulatív életjátékokba, amelyek utána megkeserítik az életét.

No milyen szeretnél lenni? Olyasvalaki leszel, aki a háttérbe szorítva engedi, hogy a külső körülmények folyamatosan megkeserítsék az életét? Körülményember vagy? Elismered magadnak? 

Vagy inkább szembenézel ezzel a löttyel ami körbefog és azt mondod ideje szembenézni azzal aki eddig voltál, sőt azzal is, hogy az a valód aki kiránt ebből kőkemény, abszolút nem lágy és kedveskedős, kicsit rideg, sőt............talán játszmás is. 

Mi van akkor ha a játékos ellen fordítod a játszmát? Mi van akkor ha a játszma is csak egy játszma része? Mi van akkor ha rétegek vannak egymás felett és a VALÓDISÁG legalul figyel? 

Mi a valódiság? 
A feltétel nélküli szeretet. 
A lelked rezdülései. 
A szemed tükörképe. 

Ha tetszett az írás, látogasd meg Facebook oldalamat is: ITT!

Most jöttem a falvédőről? Megengedjem magamnak?

Szerintetek létezik valami nagy könyv amiben le van írva, hogy mennyi idő után mondhatod már el magadról, hogy spirituális vagy, ezotériában utazol vagy akár, hogy tanító vagy? Vannak szintek? Útjelző követ a spiri-ösvényen? Mindenképpen szembe kell futni ilyen mondatokkal, hogy "te kinél tanultál?", "neked ki a mestered" vagy "te hányas vagy?"

Te mit gondolsz most milyen szinten vagy a spirituális úton? Valóban van létjogosultsága itt ezeknek a kifejezéseknek, hogy "előrébb" vagy "magasabban"? Most nem a rezgésszintről beszélünk, hanem arról ahogy mások nevek, címek és nézetek előtt borulnak földre. 

Persze ezzel sincs semmi baj, ha ez ad neked erőt vagy ettől libben ki a respektmérőd mutatója a piros zónába. 

Nem ez a bajom. Tulajdonképpen nincs is bajom, talán csak azzal, amikor azt mondják nekem, hogy "ő még csak ébredezik" és hogy "még nagyon az út elején jár". Mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ne legyél a mérce legelején? Amúgy ki volt az, aki felállította ezt a mércét? Hogyan alakulhat akármilyen mérce egy olyan világban ahol vélhetően az egonak van legkevésbé helye? 

Igen, igazad van. Most jöttem a falvédőről. Pár hónappal ezelőtt történt valami velem, amitől megfordult a világom, amióta minden napom ámulat és bámulás önmagammal szemben. Történt valami ami nyomán folyamatosan történik valami: valami jó, valami erős, valami változó. Valami, amitől már bizton állíthatom, hogy az Ikerláng szerelem a legszebb csoda. Olyasvalami, ami mentén a coachból szívbeli segítővé váltam és ez minden oldalról támogatva van. Valami, amitől büszkén mondhatom, alázattal a szívemben, hogy FELÉBREDTEM.

Tudod mi a különös? Hogy ez az írás nem rólam szól. Azokhoz szeretnék szólni, akik most kissé összezavarodva bámulnak maguk elé vagy olvasgatnak össze-vissza a neten, hogy mi lehet a teendő egy-egy fura vizualizáció vagy érzet után? Ha esetleg azt érzed, hogy felbukkan valahol mélyen benned egy állat képe...ereje....tulajdonságai...akkor nincs baj. Ha úgy érzed, hogy a kezed mentén elmúlik a barátaid fájdalma....akkor nincs baj. Ha fura megérzéseid jönnek akár többször egy nap...akkor sincs baj. Ha sorban teljesülnek a kívánságaid és ezt már feltűnő mértéket ölt...nincs baj. 

Rendben vagy. Normális vagy. Akkor is, amikor azt érzed, hogy felbukkan egy férfi vagy nő az életedben, akinek köze nincs a zsáneredhez, mert te jobban szereted ha ő magasabb, alacsonyabb, izmosabb, kevésbé pocakos, nagyobb a melle, más a haja, a szeme, a keze, a feneke....de most mégis Ő KELL! Csak rá tudsz gondolni, érzed minden pillanatát....mondom én, hogy nincs baj. 

Ez az egész RÓLAD szól, nem másokról. Nem azokról, akik azt hiszik ők előrébb vannak vagy feljebb vagy ők már végigjárták a spiri-gimit és most már mehetnek továbbtanulni valami ezo-egyetemre. Nem! Ha kell válassz magad mellé olyan embereket akiktől tanulhatsz, de soha nem vallj magadénak olyan tanokat, melyet idegennek érzel önnön magadhoz. 

Te légy a legfontosabb önmagad számára! Mert megengedheted magadnak a boldogságot, a szerelmet, sőt még a magas fokú spiritualitás teljes megélését is. Megengedheted magadnak az Új Energia alkalmazását, a látást, a hallást, az érzékeken túli érzékelést, a felsőbb éneddel való kommunikációt. 

Képes vagy ezekre. 
Képes vagyok ezekre. 
Képesek vagyunk ezekre. 

Ha kíváncsi vagy a folytatásra, csatlakozz Facebook oldalamhoz is: ITT!

Lélektükör, ikerláng szerelem

Egyre többen fordultok hozzám Ikerláng szerelemmel kapcsolatos kérdésekkel vagy csak néhány támogató mondatért, amely megerősíti hitetek. Ha hiszel a csodákban, ha mindig is kerested az életed értelmét, ha folytonos hiányérzet bántott mindaddig amíg rá nem leltél: ne add fel! Talán a következő sorok erőt adnak nektek, kétkedőknek, megingóknak, elbizonytalanodóknak.

Bizonyára mindannyian ismeritek az Ikerláng találkozás lépcsőfokait, amely bemutatja, hogy mi fog veletek történni, ha végigjárjátok együtt ezt az utat. Félre ne értsetek, ez a leírás amely körös-körbe megy a neten nagyon hasznos számos dologban, hiszen segít a felismerésben, a beazonosításban, erőt ad a megingáskor és megerősítést a bizonyosság megérkezésekor.

Tehát jó. Viszont nem pótolja az egyéni látásmódot, a bőrödön való tapasztalást, a felismerés okozta sokkot egyik vagy mindkét oldalon, a piszok erős áramlást, ami köztetek létrejön mihamarabb és nemhogy alábbhagyna hanem csak erősödik. Ez utóbbit talán hivatalosan szívcsakra alagútnak nevezzük, amely kifejezés azonban csupán szimbólumértékű, hiszen - tapasztalatom szerint - ez sokkal több, mint egy alagút.

Mindenki a végét várja. A csodát, az egyesülést, azt ami keveseknek adatik meg. De odafigyelsz a közben zajló csodákra? Szembenézel önmagaddal, hogy ha még nincs százszázalékosan jelen az életedben akkor vajon Te hogyan lehetsz ezért felelős? Megteszel mindent azért, hogy lelkiekben fejlődj, hogy emelkedjen a rezgésszinted?

Nincs most veled? Szeretnéd, hogy veled legyen? Hogyan kell ehhez élned és mit kell cselekedned, hogy beteljesüljön? Hidd el, ha be kell teljesülnie, megtörténik. Addig viszont ne ülj tétlenül, ne sírj csak és várj, hanem ismerd meg önmagad teljesen, hiszen minden önismereti fordulópont Lelked Tükrének is újabb emelkedési lehetőség, minden beszélgetés, elindulás, felismerés neki is egy apró változást hoz az életében. Lehet, hogy ő nem olyan tudatos mint te. Lehet, hogy szerinte a spiritualitás baromság. Ezekkel neked most nem kell foglalkoznod.

Önmagaddal foglalkozz. Hiszen Te Ő vagy. Általad alakul Ő is. Általad fejlődik. Lehet, hogy nem is tud róla, de minden egyes előrelépéssel Ő is egyre erősebbé válik. Miattad. Önmagad miatt. Hiszen a két lélek Egy.


Engedjétek meg, hogy idemásoljak valamit, amihez most még nem szeretnék hozzáfűzni semmit. Ha azonban érdekel a folytatás, csatlakozz oldalamhoz a Facebookon is: ITT!

A város zaja beszűrődött a szobába. Nem tudta teljesen kizárni. Hiába szeretett volna teljes csendet, hiába hallgatott zenét, hogy kikapcsolja a kint közlekedő autót, az üvöltöző részeget, az éjszaka fürdőzők falban futó zúgó vízcsöveit. Talán jobb lett volna, ha fülhallgatóval üvölteti Diana Krallt, de idegesítette minden, ami kötöttség, pláne ha belegondolt, hogy akár a nyakára is rátekeredhet a vezeték. Még kötött sálat se hordott, pedig kint mínusz tíz fokot mutatott a hőmérő, ő mégis a Saharaban már jól bevált sálát hordta a hólétől mocskos Budapesten is.

Nem aludt. Pedig másnap korán kell kelnie, reggel tárgyalás, délután lapzárta, ügyintézés és közben folyton ott lohol a nyomában a határidők serege. Határidőké, amit önmaga szab meg maga számára, de talán pont emiatt olyan ijesztő mindegyik.

Egy álom járt a fejében: állt az aluljáróban, körbenézett, de nem látott senkit, mégis keresett valakit., folyton pásztázva a neonfénytől rideg ürességet. Közeledvén a negyvenhez egy férfi azért ezt már nehezen éli meg. Mármint, hogy ilyen álmok gyötrik az álmatlanság közepén. Különben is, hogy lehet ez? Mit keres? Kire vár? Miért van ez a szétesettség a fejében? Mi ez az átkozott káosz,  ami rátelepedett a gondolataira? Pont most és pont ekkor, amikor itt áll a siker kapujában? Amikor elkészült az első regénye – igaz tíz évig készült, de csak elkészült -, a vezető lapok publikációkat kérnek tőle. Ő meg csak közben fekszik és bámulja a plafont. Álmában pedig a Nyugatiban bolyong.

• -          Ennek véget kell vetni – mondta ki hangosan. Hajnali kettő és én beszélek magamban – folytatta. Talán ez lesz a következő lépés? Hogy magamban beszélek? Fantasztikus. Mi történt? Mikor történt? Mi a megoldás? Miért beszélek hangosan?
• -          Mert így hamarabb megleled a megoldást – mondja egy hang, amihez nem társul semmiféle fizikai test. Sőt…mintha ez a hang belőle jönne. De mégsem az övé. A fejében van.
• -          Bassza meg! Komolyan hangokat hallok? – kérdezi önmagától hangosan felháborodva.
• -          Igen, de a hang is te vagy. Vagyis nem pontosan. Angyal vagyok. Olyasvalaki, aki régen te voltál, de úgy döntöttél másik utat választasz. De most mintha mégis bánnád kicsit, hogy nem maradtál velünk. Ezt érezzük. Ezért is kell, hogy beszéljünk.
• -          Na jó…de hol vagy?
• -          Benned.
• -          Nem értem.
• -          Sejtettem. Amikor úgy döntöttél nem maradsz velünk minden emléked kitörlődött, a képességeidet pedig te magad törölted az évszázadok alatt. Eleinte csak egy-két dolgot nem vettél figyelembe, de mára annyira eltompultál, hogy ha egy kamion megy át rajtad a zebrán azt sem nagyon érzed meg, max ha már túlhaladt.
• -          Hééééé! Ki vagy te, hogy így beszélj velem?
• -          Ha azt hiszed, hogy ez csak a gyógynövényes altatópirula hatása, nagyon tévedsz. Akkor újra elmondom. Angyal vagyok. Régen a barátod voltam, vagyis inkább a testvéred – nehéz ezt most neked elmagyaráznom. Egyek voltunk, együtt jártunk-keltünk és vigyáztunk. Aztán te úgy döntöttél nem maradsz.
• -          De hogy a francba lehet ez? Én nem hiszek ilyesmiben…

• -          Ez az látod…hogy nem hiszel. Régen te magad voltál Isten ujja most pedig abban sem hiszel, amit a saját fejedben hallasz! Ezért kellett már megjelennem, mert ez már a vég!
• -          Nem tudok aludni.
• -          Tudom.
• -          Folyamatosan valami büdös, retkes aluljáró közepén várok valamit vagy valakit, de nem tudom miért és mit művelek.
• -          Te vagy az Álmok krónikása és a Lélekőrzőt keresed. Mivel azonban a képességeid már morzsányit sem használod ezért fogalmad sincs merre menj csak nem alszol és hallucinálsz.
• -          Hogy mi vagyok én? Hogy kit keresek? Nem keresek én senkit. Na jó, egy nő jót tenne most csak úgy kutyafuttában, mert mióta elváltam nem voltam senkivel de igazából ha itt teremne most bárki nem tudnék vele mit kezdeni. Nem érzem fontosnak. Most más lenne a fontos. Talán megtalálnom ezt a Lélekőrzőt, vagy kit. De ki ő? És mi közöm nekem hozzá?

• -          Régen együtt voltatok. Miatta adtad fel az Egységünket. Nagyon régen történt: egyszer egy kisfiút kellett kísérnünk a fényen át, de egyszer csak ott termett egy nő és nem engedte. A fiú már mosolyogva fogta a kezed, de a nő csak nem engedte el szegényt. Nem tudom ez a nő mit hitt vagy miben hitt, de a végén a fiú mégsem jött velünk. Visszavitte. Nagyon erős asszony volt ő még akkor. Csak álltál és nem szóltál egy szót sem. Elengedted a fiút. Aztán megfogtad a nő kezét, a szemed tágra nyílt és láttam benne, hogy soha többet nem leszel olyan, mint előtte. Szerelmes lettél.
• -          Mi lett a nővel?
• -          Meghalt. Mielőtt te végigvitted volna magad az Úton.
• -          De milyen úton?
• -          Ahhoz, hogy együtt legyetek el kellett határoznod magad, elbúcsúznod mindenkitől az utolsó napfelkeltében, majd átsétálni az Úton, aminek a vége a Világ. Ahogy az emberek ismerik. De mire odaértél a nőt rablók megölték.

• -          Ez durva.
• -          Te csak álltál egy héten át a sírjánál, ami egy kupac jelöletlen föld volt, mert a falubelieknek csak ennyire futotta. Aztán eltűntél. Nem akartunk keresni. Nem tartoztál már közénk.
• -          És mi lett velem?
• -          Éltél. Üres tekintettel, földművesként. Meghaltál. Majd újjászülettél. Egy mágikus harcos testében.
• -          Naaaaaaa …. ez már jobban hangzik! – mondja miközben kacag.
• -          Igen, szerintem is. Kerested őt. Meg is találtad. Együtt voltatok. De aztán harcba hívtak és megöltek.
• -          Basszus!
• -          Újjászülettél. Tanítóként. Ő pedig egy nemesi család lányaként élt. Találkoztatok. Sokat jártál hozzájuk, mert szerette a könyveket és te voltál az egyetlen csodabogár, akinek könyvei voltak a környéken. Belédszeretett. Első pillanatban. Tudtad mit kíván, tudtad mit nem szeret. Tudtad hol kell megérinteni, hogy megremegjen mindene. Csoda volt.
• -          Aztán? Gyerekek? Boldogság?
• -          Az apja megegyezett egy hadúrral, hogy hozzá adja az elsőszülött lányát. Egy nap megjelentek nálad a hadúr katonái, téged megsebeztek, őt elhurcolták magukkal. Akkor láttad utoljára.
• -          Azt mondod, azért vagyok ilyen gázos agyilag, mert most őt keresem? De miért most? Miért itt? Miért így?
• -          Megnyíltál. Felkészültél. Erős vagy – bár most nem ez látszik. De mégis az vagy. Képes vagy bármire, amit elképzelsz. Még egy nagy lépés és végleg visszatérsz. Ezért van szükséged rá. Mert ő a SZERELMED. Általa leszel újra ÖNMAGAD.
• -          Huh!Álmos lettem. Reggel megbeszéljük, hogyan tovább. Jóéjt!

(részlet A Lélekőrző  című készülő regényemből)

Hozd ki magadból az állatot!

Piszok meleg nyári este volt. A beton szinte izzott, a falakból ömlött a meleg, az izzadságmutatónk folyamatosan a piros zónát karcolta. De mi akartuk. Nagyon. Hajtott a kíváncsiság. Az érzés, hogy már tudjuk de mégis jobb ha egy szakember mondja meg, hogy igaz-e vagy sem. Segíteni jött. Hogy kihozzuk magunkból az állatot. 

Nem vagyunk sokan. De talán nem is kell. Így kell lennie. Így mindenkire tud figyelni és mi is tudunk önmagunkra és a másikra - ha szükséges. Sámán meditáció - avagy a transzba esés belvárosi módja - ugrik be nekem miközben egy füstölő és egy toll segítségével megtisztítanak minden ártó dologtól és felkészítenek a kalandra. 

Hisz' ez egy kaland. Persze, alapjában véve meditálni jöttünk, na de valljuk be őszintén, tudja valaki közülünk, hogy valóban mi is a meditatív állapot vagy akár egy csendes relaxáció? Vagy csak elképzeljük mit is kellene éreznünk, nagyjából az össze is jön és akkor örülünk? 

A sámán nekikezd. Füstölő és mécsesek, utóbbiból pont annyi, amennyien vagyunk. Véletlen? Vagy pont ennyien és pont itt és ekkor? Ez csupán később derül ki. 

Elcsendesedünk, majd elkezd dobolni. Dobol. És dobol. A dob hangja áthatol rajtam és mellettem fekvőn, áthatol a falakon, lekúszik a földszintre és le a Föld mélyére, felhozva onnan nekünk valami ősit és végtelent, energiát és erőt, nyugalmat és bölcsességet. 

Aztán a dob elcsendesül. Marad a meditációs zene és a sámán megnyugtató hangja. De még várom a dobot. Mert az jó. Ősi. Döbbenetesen hatásos. 

Csend van. Lélegzünk. Meditálunk. Ki erről, ki arról. Kinek mi jön, kinek mi megy, kinek mi szakad fel éppen. Mind-mind a lélek hangjai ezek, intim titkok fiókba rejtett valósága ez, ahol egy jófajta húzó mozdulattal életed fordulatot vehet. 

Visszatérünk. Ki könnyen, ki nehezebben. Átbeszéljük. Hatásos volt. Egyesek furákat éreztek, mások másokat éreztk közben is. 

Második kör. A sámán elmondja, hogy most megismerkedhetünk erőállatunkkal. Ellátogatunk a lenti világba, ahol szólíthatjuk az erőállatot, aki megjelenve megmutatja magát majd velünk tart a fenti világba....indul a dob....gyors.....a sámán száját mély moraj hagyja el....zeng....döbbenet....dob...döbbenet...dob......és ott van. 

A Farkas. Szürke, gyönyörű és engem akar. 

Eddig is velem volt, de most már bizonyos, hogy nem a túl sok mákos gubától éreztem őt, hanem mert valóban ott van velem. Ha kell, segít. Segít kitartásban, kommunikációban, önismeretben. Ha szükséges segít a harcban is. 

Így leszel igazán állat. Ősi, hatalmas, erős. Gyógyító. 

Így lettem Farkas.Mostantól velem vannak az energiái, a tenni akarása és az ereje. Ha kell használom mindazokat a vele kapott képességeket amitől több leszek, mint eddig. Lehet, hogy pont nálad egy munkahelyi konfliktusnál vagy párkapcsolati problémánál. A energiája, ereje, kitartása most már az enyém.

És te mi vagy?

Ha tetszett az írás, csatlakozz Facebook oldalamhoz: ITT!