Hozd ki magadból az állatot!

Piszok meleg nyári este volt. A beton szinte izzott, a falakból ömlött a meleg, az izzadságmutatónk folyamatosan a piros zónát karcolta. De mi akartuk. Nagyon. Hajtott a kíváncsiság. Az érzés, hogy már tudjuk de mégis jobb ha egy szakember mondja meg, hogy igaz-e vagy sem. Segíteni jött. Hogy kihozzuk magunkból az állatot. 

Nem vagyunk sokan. De talán nem is kell. Így kell lennie. Így mindenkire tud figyelni és mi is tudunk önmagunkra és a másikra - ha szükséges. Sámán meditáció - avagy a transzba esés belvárosi módja - ugrik be nekem miközben egy füstölő és egy toll segítségével megtisztítanak minden ártó dologtól és felkészítenek a kalandra. 

Hisz' ez egy kaland. Persze, alapjában véve meditálni jöttünk, na de valljuk be őszintén, tudja valaki közülünk, hogy valóban mi is a meditatív állapot vagy akár egy csendes relaxáció? Vagy csak elképzeljük mit is kellene éreznünk, nagyjából az össze is jön és akkor örülünk? 

A sámán nekikezd. Füstölő és mécsesek, utóbbiból pont annyi, amennyien vagyunk. Véletlen? Vagy pont ennyien és pont itt és ekkor? Ez csupán később derül ki. 

Elcsendesedünk, majd elkezd dobolni. Dobol. És dobol. A dob hangja áthatol rajtam és mellettem fekvőn, áthatol a falakon, lekúszik a földszintre és le a Föld mélyére, felhozva onnan nekünk valami ősit és végtelent, energiát és erőt, nyugalmat és bölcsességet. 

Aztán a dob elcsendesül. Marad a meditációs zene és a sámán megnyugtató hangja. De még várom a dobot. Mert az jó. Ősi. Döbbenetesen hatásos. 

Csend van. Lélegzünk. Meditálunk. Ki erről, ki arról. Kinek mi jön, kinek mi megy, kinek mi szakad fel éppen. Mind-mind a lélek hangjai ezek, intim titkok fiókba rejtett valósága ez, ahol egy jófajta húzó mozdulattal életed fordulatot vehet. 

Visszatérünk. Ki könnyen, ki nehezebben. Átbeszéljük. Hatásos volt. Egyesek furákat éreztek, mások másokat éreztk közben is. 

Második kör. A sámán elmondja, hogy most megismerkedhetünk erőállatunkkal. Ellátogatunk a lenti világba, ahol szólíthatjuk az erőállatot, aki megjelenve megmutatja magát majd velünk tart a fenti világba....indul a dob....gyors.....a sámán száját mély moraj hagyja el....zeng....döbbenet....dob...döbbenet...dob......és ott van. 

A Farkas. Szürke, gyönyörű és engem akar. 

Eddig is velem volt, de most már bizonyos, hogy nem a túl sok mákos gubától éreztem őt, hanem mert valóban ott van velem. Ha kell, segít. Segít kitartásban, kommunikációban, önismeretben. Ha szükséges segít a harcban is. 

Így leszel igazán állat. Ősi, hatalmas, erős. Gyógyító. 

Így lettem Farkas.Mostantól velem vannak az energiái, a tenni akarása és az ereje. Ha kell használom mindazokat a vele kapott képességeket amitől több leszek, mint eddig. Lehet, hogy pont nálad egy munkahelyi konfliktusnál vagy párkapcsolati problémánál. A energiája, ereje, kitartása most már az enyém.

És te mi vagy?

Ha tetszett az írás, csatlakozz Facebook oldalamhoz: ITT!