Kell egy rontás, pajtás?

Mostanában bármerre megyek, a rontás jön szembe. A boltban mást sem hallok csak, hogy a pénztáros csajon valami rontás lehet, mert lelassultak a dolgai, a téren hallgatom az embereket, ahogy félmondatokkal komoly blokkokat tesznek egymásra és magukra is egyaránt. Mi végre van ez a nagy "rontogatás" a másik iránt? Mi a helyzet a saját portánkkal? 

Valóban ennyire vastag lenne az emberi rosszindulat? Tényleg ezt kívánják nekünk a szomszédok, a főnökünk, a vetélytárs az irodaházból vagy a furacsaj a jógaórákról? Rontást kapunk? 

Mesélek valamit. Mindannyian számos életet megéltünk már, voltunk rosszak és még rosszabbak, jók és legjobbak - megítélés kérdése. Vélhetően akkor és ott amikor éppen voltál úgy volt helyes és tökéletes az isteni terv. Lehet, hogy éppen fekete mágiáztál mert máshogy nem érted el a célod. Lehet, hogy maga voltál a fekete mágia mestere, aki arra fordította orcáját, amerről éppen a szél fújt.

Voltam mágus. Réges-régen, amikor már az ilyesfajta tudást nem éppen jó dolgokra fordították. Lehettem volna gyógyító is vagy a falu sámánja, de én nem azt az utat választottam. Szerettem a mágiát akkor, sőt szerettem arra használni amire csak kéjes vágyaim sarkalltak. Volt, hogy nőket befolyásoltam az ilyesfajta tudással majd egy idő után rájöttem, hogy hatalmam másra is kiterjeszthető így aztán pénzért adtam a tudásom apró kicsi részeit, csak hogy mások megkaphassák azt a nőt vagy férfit, akire vágytak. 

De ez az út helytelen volt. Viszont létező. Valódi. Nem érdemes tagadni, hiszen ha ma felébredek még érzem, hogy valóban megtettem. Kötéseket csináltam, szexmágiát sőt talán még a vudubaba-készletem is fel tudom idézni egy reinkarnációs utaztatás során. 

Hogy miért mondom el mindezt? Mert lehet, hogy pont azzal szenvedsz, hogy majd' megdöglesz valaki iránt de ő nem figyel rád. Lehet, hogy legszívesebben magadhoz láncolnád örökre, hogy ne legyen a másé, inkább akkor szövetségre lépsz a sötét erőkkel. Lehet. 

De szereted őt? Valóban fontos neked? Akkor hagyd, hogy azt tegye amire itt és most valóban vágyik. Nehéz sémák nélkül, elfogadva szeretni, de nincs tisztább dolog ennél. És mi van ha akkor mégsem téged választ? Mi van elkalandozik? Mi van már nem téged akar? Fogadd el. Maradj tiszta. 

 Ne kívánj olyat amit a  másik nem szeretne! Ne köss! Ne kötess! Ne ronts! 

Mert egyszer azt veszed észre, hogy egy sötét alak egy mellékutcában melléd kerül és azt kérdi: Kell egy rontás, pajtás? 

Ha tetszett az írás, kérlek csatlakozz hozzám a  Facebookon is: ITT!