Hazudj, ha tudsz - Letölthető őszinteség

Ült ma velem szemben valaki, akinek a szemeiben azt láttam, hogy megbocsájtott, a szája jobb szeglete viszont teljesen mást mondott. Vajon mikor jön el az a pont az életünkben, hogy képesek vagyunk már szinte minden rezdülésünkkel hazudni, de a végén mégsem sikerül? Miért fáj jobban az őszinteség?

Annak idején nagyon sokat hazudtam. Hazudtam a szüleimnek, a barátaimnak, a feleségemnek. Nem azért mert gonosz vagyok vagy esetleg mert nem lett volna kedvem elmondani az igazat, csupán mindig azt éreztem, hogy az igazság jobban fájna nekik, mint egy kis csúsztatás, füllentés vagy egy bazi nagy hazugság. Ennek aztán az lett a vége, hogy iszonyatosan belebonyolódtam az életembe, alig aludtam és fogalmam sem volt, hogy ki vagyok. Pedig nem akartam mást, csupán megvédeni mindenkit az igazságtól, ami bár felszabadít de néha brutálisan fájdalmas.

Aztán eljött egy pillanat amikor talán az égiek, talán én magam választottam egy energiakezelést, ami után már nem tudok mondani semmit, ami álságos, igaztalan vagy akár csak kímélő üzemmódú is. Nem megy. Ezért jönnek ezek a bejegyzések, az ön- és általános igazságkimondás. 

Nem szeretnék arról értekezni, hogy ki miért hazudik másnak, hiszen az is kemény szembenézés, de azt hiszem sokkal keményebb az, amikor már azt hitted nem hazudsz magadnak de még mindig. Miért vagyok ilyen kemény és miért nevezem hazugságnak?

Nevezzük elfedésnek? Úgy könnyebb? Úgy kevésbé cseszi el az életedet? Nem hinném. Kőkemény blokkokat tesz beléd a szembenézés hiánya, olyan területeken amire nem is gondolsz. Persze elcsúszhatsz néhány családállításra, ott nézve meg, hogy ki,mit,mikor,hol és miért, de nem biztos, hogy ott felfedik ezeket. Ha jó a családállítód, képzett, tapasztalt és ráadásul jók a többiek is akkor jó megoldás lehet ez. Ha azonban nem, akkor marad a totális szembesítőshow: nincs mellénézés, nincs félretekintés, nincs inci-finci kis bőségmagyarázat. 

Nézz a szemembe és mondd meg! Mert ha nem teszed én azáltal nem leszek kevesebb mint most, te viszont állsz életed egyik vágyott területe előtt és folyamatos csodálkozásban vagy: hogyan is történhet, hogy újra meg újra ezen a ponton torpanok meg, pedig már megutaztam, megvuduztam, megnadiztam, megingáztam, meg minden féle de mégsem oké itt valami. 

Mi lenne ha simán szembenéznél? Ha nem keresnéd mögé a teátrális elemek sokaságát? Mi lenne ha csak válaszolnál a kérdéseimre? Mi lenne ha képes lennél belenézni a tükörbe és azt mondani önmagadnak: szeretlek? 

Talán tényleg igaz lenne? Talán újra önmagad tudnál lenni? Talán átszakadna valami, kibőgnéd a belső szerveidet is nálam de aztán mennél tovább csendes belső mosollyal és bizonyossággal, hogy most már a helyeden vagy. 

Nem tudok szembenézni helyetted. Megtettem saját magamért. Megteszem még mindig. Tanulok tőled, általad, veled együtt. Ez nem jelent azonban tanácstalanságot. Ez csak önismeretet jelent. Keményvonalas önismeretet, mert nincs idő nagyon a lelked simogatni. Hacsak nem Hamupipőke tér be hozzám egy ülésre...

Neked van valami ami még bánt de te már azt hiszed lezártad, elengedted? 

Itt az ideje, hogy holnaptól már ne legyen...

Ha tetszett ez az írás csatlakozz Facebook oldalamhoz: ITT!

Térdelj fel és keress!

Gondolkoztatok már azon, hogy kik és hogyan, mikor és miért állapították meg helyettünk, hogy milyen legyen a világunk? Mások - tegnap vagy ezer éve, szinte teljesen mindegy - teremtik meg számodra a valóságod. Ha hagyod! Meddig akarsz még térdelni és centikről olvasni a mások által megírt könyveket? 

Egy mai találkozó arra döbbentett rá, hogy valóban szinte mindent megmondanak nekünk: milyen színhez, ízhez, illathoz, tárgyhoz milyen érzést társíts, azt hogyan fejezd ki, mit kezdj vele, mitől vagy jó és mitől vagy rossz...bla-bla-bla. 

Nem vagy már gyerek. Véget ért az irányított korszak. Megtaláltad magadban a mestert, itt az ideje, hogy használd is. Hogy meddig tart egy ilyen folyamat? Meddig szeretnéd, hogy tartson? Két hétig? Két hónapig? Két évig? Örökké? Rajtad áll. 

Kérlek most ülj le néhány percre, figyeld meg magad és a környezeted és vedd végig azokat a dolgokat az életedben, melyektől negatív érzéseid, félelmeid lesznek. Megvan? 

Vedd végig újra, mert lehet, hogy most látod őket utoljára. Mostantól nem kapsz frászt, ha egy számlát kell befizetned, nem rettegsz majd ha jön a gonosz farkas és képes leszel saját világod megteremtésére. És ez többet jelent, mint egy állandó parkolóhelyet a házatok előtt. 

A Teremtés jó játék. A Teremtés komoly dolog. Melyik verzió tetszik jobban? Válaszd ki. Az lesz a tied. De csak ha ragaszkodsz hozzá. Én inkább ezt mondanám: a Teremtés Teremtés. Ennyi. Lehet ezen filózni, hogy most akkor mi van, miért sikerült ez és miért nem sikerült az, pedig már vagy ötvenszer megnézted a Titok filmet és a könyvet is rongyosra lapoztad.

Miért sikerülne egy jófajta pénzteremtés vagy akár egy szebb táska, amikor olyan hitrendszerek vannak a fejedben, melyek örökké gátolni fognak, míg világ a világ. Hacsak le nem rombolod őket TE magad. Azzal, hogy képes vagy végre elhinni, hogy meg tudod csinálni. Nem a százezer forintot a nagyinak új hűtőre, hanem megengedni magadnak a bőséget és azt az érzést, azt a szeretetet, amivel a nagyit körülveszed, mert fontos neked. Mit számít a százezer? Mit számít az akarat? Mit számít bármi, ha nem vagy képes úgy szeretni a nagyit mint magad és magad úgy mint a nagyit. Hiszen egyek vagytok. Nem csupán egy család. Hanem ő te vagy. Te vagy a MINDEN. 

Tudjátok jól, hogy az Ikerláng jelenség fontos számomra. Szívesen elbeszélgetnék azzal, aki annak idejét Ikerlángjára lelve nem tudott vele összejönni így alkotott egy hét pontból álló szabályrendszert, melynek negyedik pontja az Elszakadás. Mi ez hanem régi hitrendszert? 

Hogy lehet, hogy a Teremtés régi hitrendszereket lebombázva könnyebben megy mégsem hisszük el azt, hogy képesek lennénk megvilágosodni holnapután? Pedig van néhány bölcs ember ebben a városban, akik azt mondják ez így működik. 

Ti, Ikerlángok, íme egy Új Hitrendszer a régi helyett: a találkozást követően a két fél felismeri egymást, majd kialakul a teljes egymásra hangoltság, ezt követően pedig a két lélek újra egyesül ezzel felelősség és szeretet, mindenség és elköteleződés veszi őket körbe míg világ a világ. Hogy ez mennyi ideig tart? Egyeseknél hónapok másoknál évek? Miért nem hetek? Miért ne lehetne, hogy bár bizonyára igaz minden Ikerlángokkal kapcsolatos meglátás, mégis a szakaszok leírása és kőbe vésett mivolta felhúz bárkit, aki már tudja, milyen korlátokat állítunk saját magunknak a boldog jövő útjába és éppen ezért átírja az eddigieket. Találkozás, felismerés, egyesülés. ITT ÉS MOST!

Nincs boldog jövő. Csak ITT és MOST van. Csak TE vagy. Boldogan. Most. 



Ha tetszik az írás kérlek, kövess a Facebookon is: ITT!

Te hányas szint vagy? - az eszköznélküliség eszközrendszere

Rájöttem, hogy allergiás vagyok a life coach kifejezésre. Nem kell ez nekem. Néhány hete már dilemmázok ezen, mert az embereknek - így valószínűleg neked is - szüksége van keretekre. Az eszközrendszer megnyugtat többeteket, hiszen szeretitek a különféle nadis viszonyszámokat, a sok-sok címet és megnevezést.

Ez most persze nem azt jelenti, hogy nincs maximum respekt minden nadisnak. A módszerük kiváló és fantasztikus eredményeket érhetnek el vele. Ugyanúgy kiterjed a tisztelet mindenkire legyen akár reiki mester vagy ingamágus...bármi. Ez nem arról szól, hogy nem tisztelem a ti módszereiteket, csupán az én személyes dilemmámról azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent nekem a life coaching és mit szeretnék elérni vele.

Amikor elkezdtem nagyon élveztem az irányított kérdések tömkelegét amivel felkészültem a "táncra". Szituációs játékok, szerepek, felépített ülések, eredmények. Jöttek. Aztán történt valami, sőt pontosabban mondva történik valami, valami változás, valami erősödés, valami nagyon jó, amiben nagyon sok szeretet van és sokszor úgy érzem végtelen intuíció. Hogy ezt most egy kezelésnek köszönhetem (nesze nekem módszernélküiség!), esetleg egy személyes találkozónak vagy eljött az idő, hogy az Új Energia átvegye lassan a helyét a régitől...fogalmam sincs. 

Talán nem is ez a fontos. Sokkal inkább az a belül egyre erősödő érzés, hogy a kérdések, az írás, az intuíciók, az energia finom ötvözése egy olyan szenvedélyes táncban összpontosul, amit ha jó helyen és időben járok el az éppen velem lévővel, akkor olyan irányba állítást kapsz ezáltal, hogy lehetőséged lesz elgondolkozni, talán mégsem rossz az a sok minden ami veled történik. 

Mert valahol ez a dolgunk. Elmondani nektek, hogy amit csináltok az semmiképpen nem rossz. Meghallgatni titeket és olyan reakciókat adni  a meghallgatott érzésekre, gondolatokra, amiből kiderül, hogy jó az irány amibe beálltál és nem bolondultál meg. Sőt, nem is fogsz. Mert amikor már azt hiszed, hogy véged van, amikor úgy érzed, hogy vége és nincs tovább, akkor még mindig állsz és mész előre. Mert erős vagy. Mert ez így normális. A megmagyarázhatatlan élmények, a feldolgozhatatlan információk, a különös fájdalmak mind azt jelzik, hogy irányba állt az életed, és pont ott vagy ahol lenned kell. 

Többen kérdeztétek tőlem mi a módszer. Mit csinálunk? Talán most megvan: Intuitív Segítségnyújtás. Lehet, hogy egyikőtökkel csupán beszélgetek, a másikkal sétálok, a harmadikat megkérem, hogy írja le a gondolatait de az is előfordulhat, hogy nekiállunk közben főzni ... bármi megtörténhet. Legyen akár egyéni konzultáció, mentális nagytakarítás vagy csoportfoglalkozás,műhely vagy tanfolyam, workshop vagy oktatás, a lényeg mindig Te vagy. És a benned tükröződő Én. 

Nincs módszer. Rombold le a házioltárt, fújd el a füstölőket és dobd ki a kristályokat ha úgy érzed nincs értelmük. Szép, finom, lakásdísznek kitűnő. De csupán keret, ami nálad lehet, hogy működik de másnál nem, hétfőn lehet, hogy működik de szombaton már nem...ez közben derül ki. Hogy mikor és mennyi energiát teszünk bele, honnan és merre tartunk és hogyan határozzuk meg a célt. 

Rajtad áll. 

Gondold végig. 

Várlak. 

Ha tetszett, kövess engem a Facebookon is: ITT!

A boldogságtól ordítani

Folyton vártok valamire. Valakire. A megfelelő pillanatra. Másra. A Megváltóra. Halogattok. Vágyakoztok. Álmodoztok. Ezzel mind-mind keretet adva a megvalósuláshoz. Te hogy viszonyulnál ahhoz, ha keretek közé akarna valaki szorítani? 

Várjátok és vágyjátok a boldogságot. Szeretnétek beteljesült szerelmeket, megvalósult álmokat, bőséget és jóságot, kedves barátokat és angyali társat. De tesztek is ezért? Itt és most? Vagy inkább majd? Mert még időre van szükségetek? 

Igazad van. Az idő nekünk dolgozik. A fejlődésedhez szükséges, hiszen nem tudsz mindent megoldani ebben a  pillanatban. Ez így rendben is van. Na de most? Vagy most? Vagy inkább most? Ugye, hogy még mindig nem? Pedig az Itt és Most már elmúlt. És újra. 

Te meg még mindig ugyanott vagy. Halogatod a lépést, várod a megfelelő pillanatot, amikor a szeretet majd körbejár mindent és mindenkit, de legfőképpen téged. A szeretet fontos. A szeretet kell. A szeretet a Minden. De Itt és Most. 

A boldogság sosem másban volt. Nem abban a csodálatos szerelemben amilyet még elképzelni sem tudtál, nem abban a férfiban vagy nőben, amilyet a Lelked Tükröz vissza, hanem önmagadban. Neked is és neki is.
A boldogság sosem másban volt. Nem a még több pénzben és a még jobb munkában. Nem a kedvesebb főnökben vagy a kevésbé házsártos házinéniben. Nem a karrierben, az autókban, a házakban, a könyvekben. 

Ezek csupán részei a Te Egyéni Boldogságodnak. A boldogság benned van. Bennem. Bennünk. Mindannyiunkban. A kérdés csupán az, képes vagy-e rá koronát tenni azáltal, hogy a szívedre hallgatsz, a belső hangra Itt és Most? 

Nézünk téged, ahogyan keresed és kutatod megállás nélkül a boldogságot. Nehezen leled meg. Pedig ott van. Benned. Közvetlen a bátorság,a tartás, az alázat, a tenni akarás, a szeretet, a szolgálat, a ragyogás mellett. Igen, ott!
Te magad vagy a boldogság! Itt és Most! Amíg ellenállásban vagy, amíg nincs elfogadás, addig örökké a nyugtalanság marad. Hogy nehéz az elfogadás? Nem csupán azt kell elfogadnod, hogy Itt és Most mi a helyzet, hanem azt az irányt is amit itt fent kitűztek neked célul. Nem kötelező arra menned. De mindaddig amíg az ellenállás erősebb az elfogadásnál, folytonos belső nyugtalanság lesz úrrá rajtad. Nem biztos, hogy bántó módon. Nem feltétlen sürgető érzés ez. Csupán egy apró szomorú villanás a szemedben, mert valahol a Lelked tudja, hogy mi a dolga. 


A kérdés az: képes vagy követni a Lelked Hangját és ráfeküdni az Elfogadás Hullámára? 

Sokatoknak sikerül. Egyre többen megteszitek. Ahogy be-benézek egy-egy élet folyamatába azt látom, hogy léptek. Mertek. Mentek. Akkor is ha most még a másik nem érti, akkor is ha most még sokszor ti sem értitek. Sokatoknak zavaros ami most történik még annak is aki talán azt mondja már érti, hogy mi folyik itt. De nem is ez a fontos.
Egy fontos van. Te magad, Önmagadnak. Ezt kell most megtanulnod. Szeresd Önmagad! Szeresd a Boldogságod!

A cikk eredetije ma reggel jelent meg a HarmoNet oldalon.

Ha tetszett ez az írás csatlakozz hozzám a Facebookon is: ITT!

Padlón vagy? Én is. Felkelsz? Én is.

Mindenki kerülhet padlóra. Mert nem jó a munkahelyed, mert gerinctelen a szomszédod vagy packázik veled  a párod. Bármi lehet. Megoldás? Stabil oldalfekvés....majd új álmok tervezése. Kezdjük el!

Neked vannak álmaid? Miről szólnak? Kik szerepelnek benne? Mennyire a te álmod és mennyire azoké akik szerepelnek benne?

Most kicsit figyeljünk rád. Fogd meg. Íme a tükör. Te vagy benne? Vagy én? 

Az elmúlt időben nagyon sokat tanultál azzal, hogy másokat figyeltél, mások gondolataid hallgattad és a saját bőrödön tapasztaltad, hogy a valóságnak számos olyan dimenziója van, amiről eddig álmodni sem mertél.

Emlékszel az első alkalomra, amikor energiát kaptál? Állt feletted a kezelőd, a szemed csukva volt és úgy érezted a gyomortájéki problémádat úgy orvosolja, hogy egyre erősebben nyomja a gyomrod az egyik kezével. Aztán amikor hirtelen kinyitottad a szemed azt tapasztaltad, hogy a kezelő keze nemhogy a gyomrodon, de a közelében sincs. Úgyhogy gyorsan visszacsuktad a szemed és igyekeztél élvezni minden percet.

Ez volt az első találkozásod az energiával. Akkor még nem tudtad, hogy van régi és új, hogy léteznek másik dimenziók, hogy mi a fene az az Ikerláng. Semmit sem tudtál. Csak ámultál.

Aztán mekkora ámulat volt, amikor ezt az energiát nem kaptad, hanem adtad első alkalommal. Emlékszel, felhívott az akitől a legszebben dobban a szíved és azt mondta menj el vele egy vasárnap délutáni programra?  Nem tudtad mi lesz...aztán ott álltál, egy ember feküdt a masszázságyon és többen kezeltétek. Nem tudtad mi történik, de egy idő után érezni kezdted....aztán már azt is, hogy az előtted fekvőnek milyen a hangulata....és mi a panasza. 

Ámultál akkor is, amikor először érezted, hogy valami változik benned. Azt hitted túlzásba vitted az Alkonyat-trilógiát csak te nem a vámpírokkal, hanem a farkasokkal azonosulsz. Érezted a fel-feltörni kívánó egyre erősödő energiát, ami belül tombolt valahol a mélyben és tágra nyílt szemekkel figyelted léleklángod csodálkozását, mert ezt még ő sem értette. De érezte. A benned nyugvó erős állatot. Az erőállatod. A farkast. Nem kellett sok idő, hogy szembetaláld magad azzal, hogy ez nem butaság, hiszen az általad ismert egyik legnagyobb sámángyógyító elmondta mit tegyél, mire használd és mikor hívd elő magadból ezt az erőt. 

Lehet ezt még fokozni? Te tudod a legjobban, hogy lehet. Hiszen ha az utcán sétálva azt érzed, hogy megjelent egy angyal számodra, akkor nagy a baj? Vagy csupán egyre inkább megnyílsz ezzel is mutatva az univerzumnak, hogy készen állsz közelgő feladatodra? 

Egy angyalból több lett, majd jöttek a testen kívüli utazások. Nem tudtad hogy kell, de szükséges volt, hogy ott legyél a lélektársad mellett. Hát megoldottad. 

Mára hol tartasz? Fontos meghatározni? Nem különbözöl másoktól, hiszen minden ember egyenrangú, legyen akár alacsony rezgésszámú, akár régi energiagócokba még csüggedten kapaszkodó, akár már majdnem megvilágosodott vagy megszállott taoista idézetgyűjtő. 

Mindenki ugyanúgy él, ki-ki a saját tudatosságszintjén. A szomszédnak lehet, hogy még azt is nehéz felfogni mit is jelent, hogy minden energia, két lakással odébb már lehet, hogy a megvilágosodást követő ötödik percben keni valaki a lekváros kenyerét. Egyformák? 

Nem. 

De talán mégis...

Te mit gondolsz? 

Ha tetszett ez az írás csatlakozz Facebook oldalamhoz ITT.

Lélekparázs, ikervarázs

Minden bejegyzés után kapok néhány levelet, melyek arról szólnak, hogy pont jókor és pont oda szólt a bejegyzés ahova kellett és az elolvasása valamiben segített. Azt hiszem nincs ennél nagyobb bizonyosság, hogy amit elkezdtem folytatnom kell, akkor is ha a felém áradó szereteten túl indulatokat váltok ki. Ez utóbbi soha nem volt célom, sem bántás, sem bárminek akarása. 

Ma egész nap azon járt az agyam, hogy vajon hogyan iktatható ki az elme egy olyan világból, amikor mindent az elmével teremtünk. Hogyan magyarázzam el egy tőlem kérdezőnek, hogy ne az elmével teremtsen, mert az csupán egy korlátozott eszköz? 

Az elme hatalmas. Kihasználatlan. Csodákra képes. Tényleg? Valóban? Arról az elméről beszélünk, amelyik telis-tele van félelmekkel, gátlásokkal, konfliktuskerülő megoldások sokaságával csak azért, hogy kapjon még pár nap vagy pár hét vagy akár hónap haladékot? 

Igen, egyről beszélünk. Az elme csodákra képes. Csoda dolgokat alkot és csoda falakat épít. Az elme képes "hasadni" és cellákra bontani önmagát, csak hogy a tulajdonosa elvonulhasson a nehezebb időkben egy csendesebb zugába. 

Ez az elme és az ő kis játszmái. Hozza viszi az ember az érzelmi hullámvasúton kitűnő stratégaként manipulálva a szívet és az érzelmeket. Ha kell vidámságot csempész a nyomorúságba, ha kell elcsendesíti a háborgó lelket valami átlátszó kis indokkal, mondván, ez lesz a legjobb megoldás számunkra. 

Hogyan zárhatod ki az elmét? Hogyan emelkedhetsz túl rajta? Hogyan lehetsz képes ezt a kissé korlátolt felelősségű elmécskét leállítani és átadni magad az Új Energiáknak? Engedd meg magadnak!

És valószínűleg most kaptok sikítófrászt ettől...

Hogyan engedhetné meg magának a boldogságot, bőséget és a jófélék sokaságát valaki akit eddig csak vert az élet? Hogy tudná meggyőzni saját magát, hogy mostantól majd jobb lesz és szebb lesz és több pénz lesz, mert megengedem magamnak a bőséget? 

Ha azt kérdezem "Mit szeretnél?" te tudod a választ? Az első találkozáskor én mindig felteszem ezt a kérdést és a többség csak áll és néz. Ül és néz. Bámul. Tanácstalanul. Aztán persze megfogalmaznak általánosságokat, amiket még vagy az oviban vagy otthon hallottak, de konkrét dolgokat nagyon kevesen tudnak meghatározni. 

Szeretném, ha....kezdik a mondatot, de amikor belekérdezek, hogy pontosan ez milyen is? Milyen a színe? Az íze? Az illata? Látod magad előtt? 

Látod magad előtt, ahogy harmóniában élsz a férfival akit szeretsz, akivel együtt dobban a szívetek és akivel minden gondolat és érzés közös? Látod magad előtt, hogy éltek? Látod mit csináltok esténként? Látod hogy telik egy hétvége? Látod őt, ahogy beszalad hozzád a kórházba mert már idősebb vagy és elcsúsztál a jégen? Gondoskodni fog rólad? Szeretni fog? Figyelni fog rád? Törődik veled? Szeret téged nem önmagáért hanem mert a lénye tetőtől-talpig kristálytiszta szeretet? 

Ha ezekre igennel válaszolsz akkor jó úton vagy. Ha még hezitálsz, akkor olvasd újra és újra és újra és amíg nem tudsz mindegyikre válaszolni addig olvasd. Csukd be a szemed és ne engedd, hogy az elméd képeket kezdjen neked vetíteni, csak az érzésre koncentrálj, a légzésed figyeld és érezd az áramlást a szíved körül....

Ha megvan ő, akkor már a helyeden vagy. Csak el kell foglalnod a mellette lévő széket. Az Ikerlelket megtalálni a legnehezebb. A többi sem sétagalopp de érdemes beleállni minden érzelembe és megélni minden pillanatát. Mert a vége csoda.

Ha még nincs, talán segít ha koncentrálsz az érzésre. Csak a szíved figyeld. Az visz jó irányba. A többi csak az elme játszmája amiből kinő minden hiszti, kattogás és frusztráció, amitől aztán pánikba esel és össze-vissza cselekszel. 

A szíved körüli áramlás a megmondhatója ha jó az irány. Kérdezz meg bárkit aki ezeket a sorokat olvassa és ugyanebben a cipőben van. A duálpároknál harmónia van, az Ikerlángoknál folyamatos áramlás....

Ismerős? Akkor nosza, rajta, gondolkozz. És szeress tisztán. 

Ha tetszett az írásom, kövess engem a Facebookon is: ITT!

 

Káosz agyban, szívben, szemben - Új Energiák, Ősi Éberség

Te most éppen merre jársz? Vágyakozol hiányzó szerelmed után? Latolgatod az esélyét annak, hogy holnap eljutsz e moziba? Álmodozol egy hétvégéről, amikor mindenki békén hagy? Itt vagy? Hahó! Vagy valahol máshol? 

Bizony-bizony, megint nem vagy Önmagaddal. Megint álomvilágból szaladsz át fantáziaföldre, tervtelen és parttalan vágyakozás van több pénz, jobb lakás, férfiasabb férfi után. Pedig amíg nem vagy Önmagad és nem vagy Itt és Most, addig hiába is akarod nyélbe ütni az évszázad ingatlanbizniszét vagy összehozni a kellemeset a hasznossal, szinte biztos, hogy nem fog sikerülni. 

Persze most ráfoghatjuk mindezt az Új Energiákra, az átalakulásra, hogy pocsékul alszol éjszakánként, hogy rémálmok gyötörnek, hogy rájöttél mi az utad, de gyáva vagy meglépni ezért folyton csak filózol, hogy mi legyen és minden megoldás érdekel de igazából egyik sem...állj le! Az Új Energiák valóban fárasztó módon jelentkezhetnek fizikailag és leterhelő lehet az átalakulás lelkileg, de akkor sem magyarázat ez arra, hogy miért nem vagy Itt és Most. 

Nézz a kezedre. Nézz a mobilodra. Nézz szembe önmagaddal. Itt vagy. Ilyen vagy. Ez vagy. Ki vagy? Szeretném ha a cikk olvasásának befejezésekor fognál egy papírt és leírnád ki vagy. Vagy ha gondolod írd ide kommentbe. Vagy írd ki az üzenőfaladra. Vagy fesd otthon a falra, közvetlen az ördög mellé. 

Igen, nem olvastad félre. Jól látod. Oda. Hiszen eddig csak a felszínt karcolgattuk, mindig is figyelve arra nehogy megbántódj, hiszen ez a Szeretet Útja a Lelked pedig pihepuha tollpárna. 

Szeretlek. Ez sose feledd. De ismerem a képességeid határait és amit most csinálsz az csupán szánalmas árnyjátéka a Te Valódi Életednek. Tudom, hogy mire vagy képes, ráadásul a számodra talán rossz hír, hogy a képességeid javulnak és felszínre törnek, mindazok ellenére is ahogy viselkedsz. Néha fura dolgokat látsz, érdekes gondolatok törnek elő a fejedből és egyre kuszább minden. 

Jó úton haladsz. Nem a legjobb az időzítés, de azt hiszem az sose jó. Te választottad, te kérted, te kívántad, hát teljesült. Emlékszel a képekre amiket néhány hete láttál? Emlékszel az árnyakra és foltokra, amikkel néha szembetalálod magad? Emlékszel a gondolatokra, amiket zavarodban papírra vetettél? Ez mind Te vagy. Új Energiák, új gondolatok, új érzések, új élethelyzetek. 

Tudom. Nem ez volt a terv. Nem ezt mondogatta nagyi zserbósütés közben, nem ezt láttad otthon, nem így éltek a szüleid, nem ezt várták a barátaid. Na és?! Egyébként élvezed? Minden fáradt felszín alatt a legmélyén erősnek érzed magad erre a változásra?

Közeledik a szembenézés, aminek első lépcsője lehet a folytonos Éberséged elérése. 

Készülj!

Új energiák, ősi Éberség fél napos tréning havonta kétszer ITT.

Úszva az ár ellen - ellenállástan spirituális elméknek

Emlékszel, hogyan ismerted meg a mostani legjobb barátodat? Esetleg mi volt megismerkedésetek története jelenlegi szerelmeddel? Szeretetnek indult? Egy fenét! Idegesített benne valami nagyon, de nagyon, aztán annyira idegesített, hogy folyton rá gondoltál, míg nem rájöttetek, hogy jó együtt.

Igaz ez nagyon mély barátságokra ugyanúgy mint végzetes szerelmekre. Emlékszem amikor én megláttam őt, pillanatra elállt a lélegzetem, de aztán amit mondott attól kirázott a hideg és nyomban el is küldtem volna a büdös francba, ha nem vagyok úriember. De ő már akkor is hallotta  gondolataimat, így hát el is ment a dolgára szépen.

Az ellenállás szép dolog. Jó dolog. Keményebbnek tűnsz tőle, határozottnak, hiszen felelősségteljes ember nem cselekszik Önnön magának ellentmondva ... csak ha szerelmes.

Kell még több szabály? Nem hiszem.

Minek az neked amikor úgyis árral szemben úszol és eszedben sincs belátni, hogy változol, hogy átváltozol, hogy a régi iskola bezárt és bár egy sokkal modernebb és gyorsabb és különlegesebb épül a helyére te mégis a régit keresed sőt követeled csak azért mert oda járt már a nagyid meg a dédid is meg a gyerekeidet is oda akarod íratni sőt még az unokáidnak is foglalnál már most ott helyet.

Szabályokat kérsz? Nincsenek szabályok. Ha úgy érzed meg kell tenned miért nem lépsz és engedsz a késztetésnek miért állsz ellen? A forgószél szerinted gyengíthető néhány szomorú pillantással vagy vállrándítással?

Az a szabály, hogy nincs szabály. Valaki azt kérdezte tőlem néhány napja mit is jelent az Új Energia, hogy lehet ez új és akkor mi van a régivel? Az Új Energia valóban új, egy teljesen új dolog ami megjelent a régi mellett, amely idővel el fog tűnni. Az Új Energia erősebb, gyorsabb és kerül minden iskolás formulát. Bár hatása döbbenetes, cirkuszi jelentősége szinte semmi, ugyanis a vele való munka, gyógyítás teljesen faxnimentessé válik. Nincs több leborulás, szimbólum, hajlongás, pitypangpalkó - csak kéred, hívod, közvetíted, kapod, használod. Működik.

Hogy juthatsz ennek a birtokába? Mi jár ezzel együtt? Milyen átalakulásokon kell keresztülmenned miközben megtapasztalod a változást?

Mindenre tudod a választ. Hiszen benned vannak. 

Ha mégis úgy érzed szükséged van valakire, hogy megtaláld ezeket várlak továbbra is ezen a spirituális kalandpályán, ahol több a buktató, mintsem gondolnád és a legszebb talán az, hogy mind magadnak építetted.

Jobb kint, mint bent

Milyen sokszor hallod, hogy ne mutasd a világnak, hogy pocsékul vagy. De miért ne? Miért kell a világnak azt hinnie, hogy nálad minden rendben, amikor nem úgy van? Miért várod el a világtól és önmagad világától, hogy valódi reakciókat küldjön az éppen aktuális életszituációdra, amikor nem azt mutatod ami van?

Voltál már úgy, hogy nem érdekel senki és semmi csak azt tetted, amit éreztél, hogy tenned kell? Hányszor életed során? Ötször? Tízszer? Százszor? 
Ha ez egy női magazin tesztje lenne, akkor az utolsó szám után talán megdicsérnélek, az első két verziónál viszont először elküldenélek a körmöshöz aztán meg egy pizsipartira - de ez nem női magazin. Ez itt a tükröd, a tükröm, trükkök nélkül, szavak mentén elmerülni önmagunkban. Ez a lényeg. 

 Jobb kint, mint bent - hányszor, de hányszor hallottam ezt mástól. Meg hogy a sírás tisztít. Könnyezz, sírj, add ki minden fájdalmad, dühöd, elkeseredésed, hiábavaló küzdelmed, amit a világ ellen harcoltál. Vagy csupán önmagad ellen. Mit akar tőled a világ? Te mit akarsz a világtól? 
Valóban az a Te világod, ahol éppen most vagy? Lehetséges, hogy a belső változások egy külső változást is elindítanának, csupán te állsz az útjába? 

Túl sok kérdés egy blogbejegyzésbe? Lehetséges. De ezeket fel kell, hogy tegyem neked, hogy aztán otthon amikor a tükör elé állsz – és nem azért mert én azt mondtam – akkor képes legyél újra  feltenni önmagadnak ezeket a kérdéseket. 

Piszok nehéz. Tudom. Őszinte választ adni még nehezebb. Tudom. Belátni, hogy a változás ami benned végbe megy nem várt, nem hívott, sőt elemeinek nagy százaléka nem is kívánt. Csupán van. Persze, ellen állhatsz neki. Mert a többség azt mondja van szabad akarat. Néhány guru már ezt is cáfolja. De teljesen mindegy melyik guru mit gondol és mit mond, ha Te nem vagy képes belátni, hogy eljött a változás ideje. 

Olyat kaptál amire nem számítottál? Naná! Ez már nem a régi módszerek iskolája, amikor szembe jön a változás, éppen hogy csak megérint a vállával és már megy is tovább. Ez a változás durva. Forgószélként felkap és elröpít egy csodavilágba, ahol ámulsz és bámulsz és ahol egy kicsit elveszíted önmagad. Aztán fog a szél és hazarepít. De akkor már a haza, az otthon, a társ, az élet mind-mind kicsit új megvilágításba kerülnek. Vagy nem is kicsit. Mert akit eddig láttál magadban már nagyon kell keresned, hogy megtaláld. Aki eddig szembe nézett veled a tükörben, már szinte eltűnt. Néha-néha még előtűnik, próbálkozik visszajönni egy kicsit, hogy felzaklasson és megnyugtasson egyben: a dolgok úgy működnek mint régen. De nem! Régesrég nem úgy működik, mint régen. 

Benne álltál a forgószélben. Láttad a csodákat. Sőt, megkockáztatom még a jövődet is láttad egy pillanatra. Persze hihetetlen volt, nem is igazán valós, amúgy meg te sosem látsz ilyesmit. De most mégis. Hidd el ez anélkül is működik, hogy elhinnéd. Persze, most is – mint mindig – van választásod. 

Ellenállsz? Keresed és kutatod a régi éned, a megszokott viselkedésmintákat, hogy a barátaid, a férjed, a feleséged, a szüleid mind-mind megnyugodjanak? Hogy a szemedbe nézve megnyugtassák önmagukat és ezzel téged is, hogy nem vagy bolond és hidd el ez bárkivel előfordulhat? 

Vagy újra nekifutsz, mert látod merre ment a forgószél és megint bele akarsz állni? Szeretnéd átélni és most hosszabban? Szeretnéd ha arra az útra tenne le, amit akkor és ott megláthattál? Ez sem egy könnyű út. Mivel emberek vagyunk ezen is lesznek szomorú pillanatok, megoldatlan konfliktusok és telis-tele lesz ellenzővel és túlzott elemzővel. 

De ez az új út. Vagy engeded, hogy emelkedjen a rezgésed és azokkal tartasz akik olyanok mint te – úgy hisznek, úgy szeretned, úgy teremtenek – vagy maradsz és rezegsz a régiekkel együtt és éled meg nap mint nap, hogy szétcsúszik a világod és szétcsúszik a világuk. Persze mesélhetsz nekik is arról amit átéltél, segítheted őket a megértésben és megmutathatod nekik is ezt a lehetőséget, hiszen ez mindenkié. De jól nézz a szemekbe és csupán azt a szempárt tartsd magad mellett, akiben Te tükröződsz vissza, nem pedig a régi elvárások, betokosodott társadalmi normák és érdekek mentén tobzódó álőszinteség. 

Akiben ezt látod, magyarázd el neki hova tartasz és adj neki időt, hogy feldolgozza. Ahogy neked is, nekik is van választásuk. 

Engedd, hogy azt tegye, amit ő jónak lát. Ha kell, pusztítsa önmagát, rombolja a világot és álljon bosszút minden meg nem értett gondolatáért. 

A forgószél neki is megmutatja majd a lehetőséget…

A többi már nem rajtad múlik. 

Ha tetszett csatlakozz Facebook oldalamhoz: www.facebook.com/haenoldal

Egyél, igyál, teremts!

Ülök az Egyháromban, a kávém kihűlt, csak bámulok magam elé és a Teremtésen gondolkozom. Vajon hogyan éltek az emberek addig amíg nem született meg a Titok és nem írta meg Joe Vitale hogyan hozott össze pusztán akarattal egy BMW Z3 kabriót? Vajon az, hogy most a Teremtésen gondolkozom már maga is teremtés? Mi teremtődik a teremtés gondolata körül? 

Valahogy nap nap után szóba jön a teremtés, ami marha nagy meló ha még az elején vagy a tudatos részének. Nem szidhatod magad, mert akkor felülírod a jó dolgokat, nem húzhatsz magad elé határokat, mert akkor saját magadnak építed a gátakat. Milyen fura, hogy a szabad teremtésnek annyi szabálya van hogy csak na. Ennyit a szabadságról? 

Amikor a Titok könyveket olvasod vagy a már emlegetett amerikai topguru Joe Vitale bölcsességeit nagyon könnyűnek tűnik az egész: szeretnéd, kéred, elengeded, megkapod. Ennyi. 

No akkor nézzük sorba. 

Szeretnéd. A hozzám betérő útkeresőknek sokszor teszem fel elsőként ezt a kérdést: mit szeretnél? Ha láttál már tanácstalan tekinteteket, rémült pillantásokat, elképzelésmentes metakommunikációs elemeket gyönyörű sorrendbe pakolva...meseszép! Néha, amikor nagyon provokatív hangulatban vagyok még ráteszem a "Mire vágysz" kérdést is, ettől pedig totális az összeomlás. 

Pedig nem bonyolult. Mit szeretnél? Boldogságot? Pénzt vagy életet? Mindent? Semmit? Teszel érte? Eléggé vágysz rá vagy csak úgy szőrmentén? Képzeld el! Érezd! Érezd az illatát, az ízét, a melegét, lásd a színeit és a formáit.  Alakul...

Kéred. Ez talán a legegyszerűbb. Egyesek imádkoznak, mások mantráznak, megint mások leírják aztán elolvassák sokszor, csiszolgatják, pontosítják, miegymás. Eddig sima ügy. 

Elengeded. Elengeded? Dehogy engeded!!! Hiszen imádod a gondolatát, hogy teremtesz, hogy teremtő vagy, hogy majd most jól megcsinálod azt amit eddig nem sikerült. Pénzt teremtesz és bőséget, jóságot és szerelmet és elképzeled, ahogy jön a herceg és van nála pénzes zsák is meg sok utazás és új a lakás és nincs hitel .... folytathatnánk napesetig. 

Kapaszkodsz a vágyaidba. Ahogy én is. Ahogy mindenki. Mert régen azt mondták, hogy ha valamit nagyon szeretnél akkor képzeld el, lásd, érezd, akard nagyon és akkor megadatik. Pedig nem így van. El kell engedned. Erről szólt az előző bejegyzésem úgyhogy most itt nem nagyon taglalom, csupán annyit mondanék: bízd az Univerzumra. Jönni fog. Mostanában piszok gyorsan intézik fent a dolgokat. 

Megkapod. Ha sikerült elengedned és útközben nem írod felül az anyagi jólétért való kérésed azzal, hogy azt mondod napközben egy koldusnak "bocs' de most nincs pénzem" vagy folyamatosan kijelentő módban taglalod, hogy mennyire szegény vagy, esetleg a férfiakat/nőket szidod miközben várod az igazit - ez esetben valószínű, hogy nem fog jönni. 

Tudatosság, éberség, figyelem. 

Ez a kulcsa a jó teremtésnek. 

Elkezded most vagy vársz még egy kicsit vele? 

 

E, mint: Elengedlek, hogy maradj!

Néhány nappal ezelőtt álltam a konyhámban, mellettem egy valódi látó és sok mindent értő, aki igyekezett nekem elmagyarázni mit is jelent az elengedés. Ha vizet veszel a tenyeredbe és lazán tartod, akkor szépen lassan csordogál, sőt ott marad benne. Ha görcsösen szorítod akkor a marék víz helyett nem marad más csak görcsös öklöd és elfehéredett ujjperceid. Ez hát az elengedés!

Érted már? Szerintem nem. Méghozzá nem azért mert értetlen vagy. Piszok nehéz megérteni. Olvashatsz erről könyveket, hallgathatod a taoista bölcseket vagy nézheted youtube-on a modern guruk valamelyikét, akkor sem igazán fogod megérteni, mit is jelent a valódi elengedés. Hiszen mondhatod, hogy "persze, elengedtem" de közben folyton ott van, folyton pörög-forog-kattog...de akkor hol a valódi elengedés?

A hiba mégsem benned van. Talán a vízből és a tenyérből megértheted. Talán a látónak igaza volt, hogy nem definíciókkal fárasztott, hanem demonstrált. Bár meg kell mondjam ez napokkal ezelőtt volt és csak most értettem meg mit jelent a szó: elengedés. 

Megvilágosodtam volna? Egy fenét! Egyszerűen csak fogtam a saját életem és hagytam összeomlani egy részét. Nem jókedvemben, nehogy azt gondold. Nem mazochizmusból - utálom a fájdalmat! Egyszerűen nem volt más választásom. 

Igen - úgy tűnik gondban vagyok az E betűs szavakkal: elfogadás, elengedés. Valahogy bármerre nézek E betűt látok. És nem értem. Nem értettem. Elfogadás? Hogy a francba, amikor tele van az élet igazságtalansággal és érthetetlen fordulatokkal?! Na és akkor mi van?! - kérdeznék a bölcsek. Attól, hogy te tiltakozol, nem fogadod el, hisztizel, vered magad a földhöz, falhoz vagy zokogva kúszol végig a nappali padlóján, attól az a dolog még megtörténik.  Nesze: elfogadás. 

Igen - úgy tűnik gondban vagyok az E betűs szavakkal: elengedés. Olvashattatok már tőlem egy-két írás itt az Ikerlángról vagy Ikerlélek jelenségről. Ez a nagyon erős kapocs közted és a Lelked Másik Fele közt, ez a mérhetetlen és megmagyarázhatatlan szeretetérzés, ami elönt amikor rá gondolsz bizony ad egyrészt egy magabiztosságot, másrészt némi görcsös szorítást, hiszen nem minden nap élsz át ilyesmit. Ezt pedig markolni kell. 

De mi lesz ha túl erősen szorítod? Mi lesz ha már annyira akarod, hogy elfehérednek az ujjaid? Semmi! Ha ez az Univerzum egyik legerősebb lelki kapcsolódása, akkor miért hiszed, hogy szorítanod kell ahhoz, hogy megmaradjon? Ha pedig nem, akkor miért hiszed, hogy ha szorítod is, akkor megmarad? 

Most értettem meg. Az elfogadás nem belenyugvás. Az elengedés nem szakítás. Nem Őt engeded el, hanem a fizikai görcsöket, a lelki odaláncolást. Valóban azt hiszed, hogy Ő a Lelked Lángja? Valóban úgy gondolod hogy az összes együtt érzés (szándékosan nem egybeírtam), a sok együtt megélt csoda csupán akkor marad az életedben ha görcsösen szorítod? 

Nem! Engedd el a görcsöt. Ne őt engedd el, ne a világ legszebb Szerelemérzését, ne a legszorosabb összekapcsolódást amit Univerzum adhat, csak a görcsöt. 

Ne görcsölj a szerelmen, a kapcsolaton, a pénzen, a szüleiden, a barátaidon. Ne rettegj folyton, hogy rosszabb lesz, hogy nem sikerül, hogy valami majd elromlik, hogy véget ér. 

Engedd el! Add át az Univerzumnak és meglásd másnap megjelenik nálad és átölel, megérkezik a pénz a számládra és körbevesznek a barátok. Az Igazi dolgok jönnek, gyorsabban mint gondolnád. 

Engedd meg magadnak, hogy így legyen!

Új Energiák, régi letapadások

Bő másfél hónapja egy nagyon kedves barátom azt javasolta ne kutassak tovább kétségbeesetten a számomra tökéletes technika után, inkább menjek el egy tisztességes karmaoldásra, ahol megszabadítva engem minden gátló tényezőtől önmagamra találok és megtalálom magamban a hónapok óta kutatott tökéletes módszert. 

Hogy miért mesélem el mindezt? Újra és újra azért mert mind több emberen látom, hogy keresik a célt, de minél kétségbeesettebben keresik, annál inkább belekuszálódnak Önnön világukba, amely egy idő után üresnek és céltalannak tűnik majd.

Pedig ez a céltalanság csupán a gyávaság álcája mögé elbújtatott menekülés. Nagyon is tisztán látod az életed, a megoldásaid, sőt kockáztassuk meg azt is, hogy a jövőd. A szembenézés, beismerés, elindulás a helyes irányba viszont piszok nehéz. Toporogsz még, azt gondolva hátha valaki majd inkább helyetted elindul vagy megmondja merre menj vagy csupán arra vársz, hogy meglökjenek. Ez utóbbit azonban vesd el rögtön, mert ha löknek az nem feltétlen a te tudatosságod által elképzelt irányba mutat.

Mitől félsz valójában? Hiszen világ életedben erős voltál. Sőt, el is várták, hogy erős legyél. Kupacokban összehordott, értékesnek vélt papírdarabok mögé bújtatott gyenge energiák csaptak le rád nap mint nap, hogy a te erődből táplálkozzanak azt gondolva, hogy a tied erősebb. Pedig dehogy. Mindegyikőtök erős, külön-külön is. Sőt. Miért idealizáltok valamit amiről egy kis energetikai térképfestés után kiderül, hogy totális káosz és félreértés?

Erős vagy. Mindig is erős voltál. A veled szemben ülő is erős, csupán valami téves program hatására szipkázzátok el, nyomjátok el, és raboljátok egymás energiáit.

A kérdés csupán az: miért? Miért, amikor a belső hangod azt mondja: menj! Miért, amikor már nincs helyesnek vélt segítő jobb, nincs álságos szeretet. mert az Új Energiák mentén ezek elvesznek. Vagy ha úgy jobban tetszik: letisztulnak.

Tiszta képletek születnek, tiszta megoldások és vagy képes leszel elengedni a régről hozott letapadásokat, melyek a lelked béklyói vagy maradsz ott ahol eddig jó volt, majd tűrhető. De egyre rosszabb és rosszabb lesz, mert a rezgésszinted nem engedi, hogy helyben toporgó tudatlanságot álságos módon mímelő valaki legyél, amikor érzékeny vagy és jók a képességeid, amikor jó szervező vagy és nem egy nyuszi, aki meghúzza magát a bokorban.

Az Új Energia új ember kíván? Valóban így lehet? Talán, hiszen le kell vedlened a évtizedes berögződéseket, el kell dobnod a mások által neked álmodott álmokat és azt kell tenned, amit szeretsz, azzal akit szeretsz.

A képlet nagyon egyszerű, csupán a régi letapadásaid fogják vissza a cselekvést. Na meg a könnyebbik megoldás kétségbeesett keresése vagy csupán várakozás arra, hátha megúszod ezt az egészet vagy elmúlik mert néha olyan mint egy álom. Jó és rossz egyaránt benne van.

Nem múlik el. El tudod nyomni, még mindig, újra meg újra de miből gondolod, hogy azért jutottál el eddig a pontig ahol most megtorpantál hogy fogd és visszafordulj és körbebástyázd magad elavult és működésképtelen megoldásokkal?

Megteheted. De hidd el sokkal fájdalmasabb lesz a végkimenete, mint annak, hogy most ugorj!

Vesd bele magad az Új Energiák világába!

Nem esik bántódásod.

Ígérem.