Jó egy éve még szinte semmit nem tudtam a spiritualitásról, most pedig perceken belül befejezek egy könyvet az Ikerláng-jelenségwww.facebook.com/haenoldalről. Döbbenetes. Akkor - miközben egy energiakezelés első fázisait kaptam - nem gondoltam volna, hogy ekkorát fordul az életem.
Valójában talán életemnek akkori része volt az, amikor nem tudtam hol vagyok. Bár még most is csak sejtem, mégis mindinkább el tudom magam helyezni a világban. Mert látom önmagam. A másikban.
A könyv nem csupán az alapvetéseket járja körbe, hiszen az elmúlt egy év alatt nem csupán önmagam tapasztalhattam meg az Ikerláng jelenség minden fázisát, hanem több tucat olyan emberrel beszélgettem - kiknek nagy része terápián is járt nálam - akik az Ikerlélek szerelem ilyen-olyan fázisait élték meg vagy élték túl.
A könyv egy kicsit tisztelgés az ő harcuk előtt is, hiszen egy ilyen típusú kapcsolatban megélheted a legmélyebbet és legmagasabbat egyaránt. Ha azt hitted, hogy ennél jobban már nem fájhat, másnap rá kell jönnöd, hogy de igen, mégis. Ha azt hitted, hogy képtelen vagy ennél is magasabb boldogságot megélni, újabb érzés zsongja körül a szíved és pezseg végig a sejtjeidben csupán azért, mert együtt vagytok.
Szeretném ha ez Ikerláng kapcsolatot nem tragédiaként élné meg bárki is és nem spirituális nemtörődömséggel futna neki élete folytatásának, hanem valóban megértené mi ez, hogyan működik, miért jó és miért pocsék, mit adhat és mit vehet el az életünkben.
Megrendelem Haen: Tükörszerelem című kötetét!
www.facebook.com/haenoldal
A legtöbb spirituális oldalon olvashatsz angyalokról, energiákról, felemelkedésről és végtelen reménykedésről. De mi van azokkal, akik törekednek felvenni a ritmust és emelni a rezgést, de néha elegük lesz és elérik azt a tűréshatárt, amit átlépve kicsit ismét minden a régi lesz.
A spiritualitás jó. A spiritualitás szép. Az Út telis-tele van csodákkal, felismerésekkel, komoly önismereti sikerekkel. Na és persze sok csalódással. Másokban és önmagadban egyaránt. Félúton kicsit olyan mintha a semmiben lebegnél. Mert vissza már minek menni, hiszen ott nem vár semmi olyan ami téged most már boldoggá tehetne. Előre pedig nem lehet rohanni, mert az okosok ott fent kitalálták, hogy nem lehet siettetni semmit. Ha még nem állsz készen, akkor nem állsz készen és kész.
Na de ekkor mi van? Amikor úgy érzed már minden bugyrod megtelt megértéssel, toleranciával és igyekeztél simán Buddha nyomdokán lépve élni, de mégis néha az jut eszedbe, hogy mennyivel egyszerűbb lenne ha fognád magad és visszatérnél a régi dolgaidhoz. Ahol mindig más volt a hibás a saját szerencsétlenkedéseidért. Amikor ha valaki nem kedvesen közelített, akkor két mondattal és egy határozott mozdulattal helyre tetted. Utána nem volt kérdés. Sem kétségek.
Na ilyenkor mi van? Amikor lebegsz a köztes létben? Amikor még nem vagy megvilágosodott, de már nem vagy alacsony rezgésű izgága kis egolény - hanem valahol a kettő közötti úton álldogálsz tanácstalanul.
Őrzöd mások lelkét mert jó ember vagy.
Őrzöd mások békéjét mert a szeretet mindenek felett.
De vajon ezek a mások ugyanezt teszik veled?
Vagy már nem fontos, hogy mások mit tesznek, hiszen te nem jöhetsz ki ebből rosszul, mert jó ember vagy és őrzöd mások békéjét?
Te hogy érzed most magad ?
Szoktad azt érezni, hogy legszívesebben leemelnéd a polcról a Tolle összest és kicsit megcsapkodnád vele a szomszédod, a főnököd vagy bárkit akiről úgy érzed eddig táncolt a toleranciahatárodon?
Mi ilyenkor a teendő?
Végy egy mély levegőt. Még egyet. Még egyet. Még mélyebbet.
Itt és most vagy. Nem számít más. Nem számítanak a rosszakarók. Nem számítanak azok, akik nem figyelnek rád. Ők nem a világod részei. Hogy alkalmazkodnod kell a társadalom elvárásaihoz? Kikből áll a társadalom? Szellemileg korlátolt és lelkileg lepadlózott lelkekből akik mindig a másikat hibáztatják saját nyomoruk miatt? Vagy abból a néhány emberből, akikkel egyetértésben alakítod a világot? A világod.
Ki a társad? Ki a szerelmed? Ki a barátod?
Gondold át ezeket. Csupaszítsd le mindezt játszmáktól.
Ami alatta maradt az a Valódi. A többi nem fontos.
Ha tetszett csatlakozz
Facebook oldalamhoz is.
Sokat gondolkoztam azon hogyan egyeztethető össze a szocializáció a mostani "spirituális útra léptem" állapottal. Aztán rájöttem, hogy míg a lakótelep valóság volt, addig az Út csak egy jelkép, amely végül nem több, mint maga a telep egy kis filozófiával megtömve.
"Hogyha lehúz a lánc akkor ereszd el/Ha a rímem remény, akkor ne veszd el/Ne légy olyan aki másokat magasztal/Aki magának él az többet tapasztal."
Régen, amikor körbevettek a tízemeletesek nem gondoltam volna, hogy egyszer majd itt rovom a sorokat, te pedig pont ezt fogod olvasni. Akkor még olyan egyszerűnek tűnt az élet: ha kedvesen kérsz, kedvességet kapsz. ha szeretsz valakit és viszont szeret akkor együtt vagytok...aztán jött a valóság vaskosan telibe és rá kellett jönnünk, hogy a képmutatás és a játszmák, a valóság elfedésének örök trükkje végigkíséri életünket. Így leszünk illúzióharcosok.
Aztán jön valami amiről úgy érzed csendesen megváltja a világod és kinyílik számodra egy olyan kapu, amelyről még csak nem is álmodtál. Ebben a világban a láthatatlan láthatóvá válik, különleges dolgokat élhetsz át, amit a külvilág hétköznapisága sokszor nem fogad el. De már nem is kell neki, hiszen ezáltal új barátokat kapsz és ami még ennél is fontosabb olyan szeretet-megtapasztalásaid lesznek, amit hinni is alig mersz amikor este a konyhaasztalnál kortyolod a tisztítóteád.
Ilyenkor azt gondolhatod, hogy nincs több játszma. Hogy majd a szeretet körbevesz, öltöztet, melegít, mint egy jófajta kabát.
Aztán rájössz, hogy a játszmák köre végtelen. Hiszen lehet mindenki a spiri-létra legtetején, ha egyszer ő úgy érzi, hogy a legtetején áll, akkor már régen baj van.
A játszma játszma marad. A szenvedés pedig szenvedés. Ha valaki nem akar mást csak szenvedni, te ne akard ennek az ellenkezőjét. A szabadság a kulcs: szabadon szárnyalni vagy szabadon szenvedni. Mindkettő megéléséhez bátorság kell. Az elsőhöz sokkal több.
De a végeredmény is becsesebb. Ha pedig azok, akikkel összesodor a sors vagy az északkeleti szél minden spirituális beavatás, szertartás és olvasnivaló ellenére ugyanúgy követik régi életük fonalát ahogy eddig, akkor egyet tehetsz: megvillantani a másfajta lehetőségek egyikét majd engedni őket szabadon dönteni.
Hiszen ez lehet a legnagyobb bátorság részedről: eldobni minden döntéshelyzetet, amelybe nem neked kell beleállnod. A sajátjaidba viszont állj bele mindig és vidd véghez, hacsak nem akarod Szolgaként végezni. Hiszen erre tanít a telep és a Felemelkedett Mesterek egyaránt.
Ha szeretnél azonnal értesülni a legújabb bejegyzésekről, csatlakozz Facebook oldalamhoz!
