2013. július 24., szerda

A boldogságtól ordítani

Folyton vártok valamire. Valakire. A megfelelő pillanatra. Másra. A Megváltóra. Halogattok. Vágyakoztok. Álmodoztok. Ezzel mind-mind keretet adva a megvalósuláshoz. Te hogy viszonyulnál ahhoz, ha keretek közé akarna valaki szorítani? 

Várjátok és vágyjátok a boldogságot. Szeretnétek beteljesült szerelmeket, megvalósult álmokat, bőséget és jóságot, kedves barátokat és angyali társat. De tesztek is ezért? Itt és most? Vagy inkább majd? Mert még időre van szükségetek? 



Igazad van. Az idő nekünk dolgozik. A fejlődésedhez szükséges, hiszen nem tudsz mindent megoldani ebben a  pillanatban. Ez így rendben is van. Na de most? Vagy most? Vagy inkább most? Ugye, hogy még mindig nem? Pedig az Itt és Most már elmúlt. És újra. 


Te meg még mindig ugyanott vagy. Halogatod a lépést, várod a megfelelő pillanatot, amikor a szeretet majd körbejár mindent és mindenkit, de legfőképpen téged. A szeretet fontos. A szeretet kell. A szeretet a Minden. De Itt és Most. 


A boldogság sosem másban volt. Nem abban a csodálatos szerelemben amilyet még elképzelni sem tudtál, nem abban a férfiban vagy nőben, amilyet a Lelked Tükröz vissza, hanem önmagadban. Neked is és neki is.
A boldogság sosem másban volt. Nem a még több pénzben és a még jobb munkában. Nem a kedvesebb főnökben vagy a kevésbé házsártos házinéniben. Nem a karrierben, az autókban, a házakban, a könyvekben. 




Ezek csupán részei a Te Egyéni Boldogságodnak. A boldogság benned van. Bennem. Bennünk. Mindannyiunkban. A kérdés csupán az, képes vagy-e rá koronát tenni azáltal, hogy a szívedre hallgatsz, a belső hangra Itt és Most? 


Nézünk téged, ahogyan keresed és kutatod megállás nélkül a boldogságot. Nehezen leled meg. Pedig ott van. Benned. Közvetlen a bátorság,a tartás, az alázat, a tenni akarás, a szeretet, a szolgálat, a ragyogás mellett. Igen, ott!
Te magad vagy a boldogság! Itt és Most! Amíg ellenállásban vagy, amíg nincs elfogadás, addig örökké a nyugtalanság marad. Hogy nehéz az elfogadás? Nem csupán azt kell elfogadnod, hogy Itt és Most mi a helyzet, hanem azt az irányt is amit itt fent kitűztek neked célul. Nem kötelező arra menned. De mindaddig amíg az ellenállás erősebb az elfogadásnál, folytonos belső nyugtalanság lesz úrrá rajtad. Nem biztos, hogy bántó módon. Nem feltétlen sürgető érzés ez. Csupán egy apró szomorú villanás a szemedben, mert valahol a Lelked tudja, hogy mi a dolga. 



A kérdés az: képes vagy követni a Lelked Hangját és ráfeküdni az Elfogadás Hullámára? 



Sokatoknak sikerül. Egyre többen megteszitek. Ahogy be-benézek egy-egy élet folyamatába azt látom, hogy léptek. Mertek. Mentek. Akkor is ha most még a másik nem érti, akkor is ha most még sokszor ti sem értitek. Sokatoknak zavaros ami most történik még annak is aki talán azt mondja már érti, hogy mi folyik itt. De nem is ez a fontos.
Egy fontos van. Te magad, Önmagadnak. Ezt kell most megtanulnod. Szeresd Önmagad! Szeresd a Boldogságod!


A cikk eredetije ma reggel jelent meg a HarmoNet oldalon.

Ha tetszett ez az írás csatlakozz hozzám a Facebookon is: ITT!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése