Lélektükör, ikerláng szerelem

Egyre többen fordultok hozzám Ikerláng szerelemmel kapcsolatos kérdésekkel vagy csak néhány támogató mondatért, amely megerősíti hitetek. Ha hiszel a csodákban, ha mindig is kerested az életed értelmét, ha folytonos hiányérzet bántott mindaddig amíg rá nem leltél: ne add fel! Talán a következő sorok erőt adnak nektek, kétkedőknek, megingóknak, elbizonytalanodóknak.

Bizonyára mindannyian ismeritek az Ikerláng találkozás lépcsőfokait, amely bemutatja, hogy mi fog veletek történni, ha végigjárjátok együtt ezt az utat. Félre ne értsetek, ez a leírás amely körös-körbe megy a neten nagyon hasznos számos dologban, hiszen segít a felismerésben, a beazonosításban, erőt ad a megingáskor és megerősítést a bizonyosság megérkezésekor.

Tehát jó. Viszont nem pótolja az egyéni látásmódot, a bőrödön való tapasztalást, a felismerés okozta sokkot egyik vagy mindkét oldalon, a piszok erős áramlást, ami köztetek létrejön mihamarabb és nemhogy alábbhagyna hanem csak erősödik. Ez utóbbit talán hivatalosan szívcsakra alagútnak nevezzük, amely kifejezés azonban csupán szimbólumértékű, hiszen - tapasztalatom szerint - ez sokkal több, mint egy alagút.

Mindenki a végét várja. A csodát, az egyesülést, azt ami keveseknek adatik meg. De odafigyelsz a közben zajló csodákra? Szembenézel önmagaddal, hogy ha még nincs százszázalékosan jelen az életedben akkor vajon Te hogyan lehetsz ezért felelős? Megteszel mindent azért, hogy lelkiekben fejlődj, hogy emelkedjen a rezgésszinted?

Nincs most veled? Szeretnéd, hogy veled legyen? Hogyan kell ehhez élned és mit kell cselekedned, hogy beteljesüljön? Hidd el, ha be kell teljesülnie, megtörténik. Addig viszont ne ülj tétlenül, ne sírj csak és várj, hanem ismerd meg önmagad teljesen, hiszen minden önismereti fordulópont Lelked Tükrének is újabb emelkedési lehetőség, minden beszélgetés, elindulás, felismerés neki is egy apró változást hoz az életében. Lehet, hogy ő nem olyan tudatos mint te. Lehet, hogy szerinte a spiritualitás baromság. Ezekkel neked most nem kell foglalkoznod.

Önmagaddal foglalkozz. Hiszen Te Ő vagy. Általad alakul Ő is. Általad fejlődik. Lehet, hogy nem is tud róla, de minden egyes előrelépéssel Ő is egyre erősebbé válik. Miattad. Önmagad miatt. Hiszen a két lélek Egy.


Engedjétek meg, hogy idemásoljak valamit, amihez most még nem szeretnék hozzáfűzni semmit. Ha azonban érdekel a folytatás, csatlakozz oldalamhoz a Facebookon is: ITT!

A város zaja beszűrődött a szobába. Nem tudta teljesen kizárni. Hiába szeretett volna teljes csendet, hiába hallgatott zenét, hogy kikapcsolja a kint közlekedő autót, az üvöltöző részeget, az éjszaka fürdőzők falban futó zúgó vízcsöveit. Talán jobb lett volna, ha fülhallgatóval üvölteti Diana Krallt, de idegesítette minden, ami kötöttség, pláne ha belegondolt, hogy akár a nyakára is rátekeredhet a vezeték. Még kötött sálat se hordott, pedig kint mínusz tíz fokot mutatott a hőmérő, ő mégis a Saharaban már jól bevált sálát hordta a hólétől mocskos Budapesten is.

Nem aludt. Pedig másnap korán kell kelnie, reggel tárgyalás, délután lapzárta, ügyintézés és közben folyton ott lohol a nyomában a határidők serege. Határidőké, amit önmaga szab meg maga számára, de talán pont emiatt olyan ijesztő mindegyik.

Egy álom járt a fejében: állt az aluljáróban, körbenézett, de nem látott senkit, mégis keresett valakit., folyton pásztázva a neonfénytől rideg ürességet. Közeledvén a negyvenhez egy férfi azért ezt már nehezen éli meg. Mármint, hogy ilyen álmok gyötrik az álmatlanság közepén. Különben is, hogy lehet ez? Mit keres? Kire vár? Miért van ez a szétesettség a fejében? Mi ez az átkozott káosz,  ami rátelepedett a gondolataira? Pont most és pont ekkor, amikor itt áll a siker kapujában? Amikor elkészült az első regénye – igaz tíz évig készült, de csak elkészült -, a vezető lapok publikációkat kérnek tőle. Ő meg csak közben fekszik és bámulja a plafont. Álmában pedig a Nyugatiban bolyong.

• -          Ennek véget kell vetni – mondta ki hangosan. Hajnali kettő és én beszélek magamban – folytatta. Talán ez lesz a következő lépés? Hogy magamban beszélek? Fantasztikus. Mi történt? Mikor történt? Mi a megoldás? Miért beszélek hangosan?
• -          Mert így hamarabb megleled a megoldást – mondja egy hang, amihez nem társul semmiféle fizikai test. Sőt…mintha ez a hang belőle jönne. De mégsem az övé. A fejében van.
• -          Bassza meg! Komolyan hangokat hallok? – kérdezi önmagától hangosan felháborodva.
• -          Igen, de a hang is te vagy. Vagyis nem pontosan. Angyal vagyok. Olyasvalaki, aki régen te voltál, de úgy döntöttél másik utat választasz. De most mintha mégis bánnád kicsit, hogy nem maradtál velünk. Ezt érezzük. Ezért is kell, hogy beszéljünk.
• -          Na jó…de hol vagy?
• -          Benned.
• -          Nem értem.
• -          Sejtettem. Amikor úgy döntöttél nem maradsz velünk minden emléked kitörlődött, a képességeidet pedig te magad törölted az évszázadok alatt. Eleinte csak egy-két dolgot nem vettél figyelembe, de mára annyira eltompultál, hogy ha egy kamion megy át rajtad a zebrán azt sem nagyon érzed meg, max ha már túlhaladt.
• -          Hééééé! Ki vagy te, hogy így beszélj velem?
• -          Ha azt hiszed, hogy ez csak a gyógynövényes altatópirula hatása, nagyon tévedsz. Akkor újra elmondom. Angyal vagyok. Régen a barátod voltam, vagyis inkább a testvéred – nehéz ezt most neked elmagyaráznom. Egyek voltunk, együtt jártunk-keltünk és vigyáztunk. Aztán te úgy döntöttél nem maradsz.
• -          De hogy a francba lehet ez? Én nem hiszek ilyesmiben…

• -          Ez az látod…hogy nem hiszel. Régen te magad voltál Isten ujja most pedig abban sem hiszel, amit a saját fejedben hallasz! Ezért kellett már megjelennem, mert ez már a vég!
• -          Nem tudok aludni.
• -          Tudom.
• -          Folyamatosan valami büdös, retkes aluljáró közepén várok valamit vagy valakit, de nem tudom miért és mit művelek.
• -          Te vagy az Álmok krónikása és a Lélekőrzőt keresed. Mivel azonban a képességeid már morzsányit sem használod ezért fogalmad sincs merre menj csak nem alszol és hallucinálsz.
• -          Hogy mi vagyok én? Hogy kit keresek? Nem keresek én senkit. Na jó, egy nő jót tenne most csak úgy kutyafuttában, mert mióta elváltam nem voltam senkivel de igazából ha itt teremne most bárki nem tudnék vele mit kezdeni. Nem érzem fontosnak. Most más lenne a fontos. Talán megtalálnom ezt a Lélekőrzőt, vagy kit. De ki ő? És mi közöm nekem hozzá?

• -          Régen együtt voltatok. Miatta adtad fel az Egységünket. Nagyon régen történt: egyszer egy kisfiút kellett kísérnünk a fényen át, de egyszer csak ott termett egy nő és nem engedte. A fiú már mosolyogva fogta a kezed, de a nő csak nem engedte el szegényt. Nem tudom ez a nő mit hitt vagy miben hitt, de a végén a fiú mégsem jött velünk. Visszavitte. Nagyon erős asszony volt ő még akkor. Csak álltál és nem szóltál egy szót sem. Elengedted a fiút. Aztán megfogtad a nő kezét, a szemed tágra nyílt és láttam benne, hogy soha többet nem leszel olyan, mint előtte. Szerelmes lettél.
• -          Mi lett a nővel?
• -          Meghalt. Mielőtt te végigvitted volna magad az Úton.
• -          De milyen úton?
• -          Ahhoz, hogy együtt legyetek el kellett határoznod magad, elbúcsúznod mindenkitől az utolsó napfelkeltében, majd átsétálni az Úton, aminek a vége a Világ. Ahogy az emberek ismerik. De mire odaértél a nőt rablók megölték.

• -          Ez durva.
• -          Te csak álltál egy héten át a sírjánál, ami egy kupac jelöletlen föld volt, mert a falubelieknek csak ennyire futotta. Aztán eltűntél. Nem akartunk keresni. Nem tartoztál már közénk.
• -          És mi lett velem?
• -          Éltél. Üres tekintettel, földművesként. Meghaltál. Majd újjászülettél. Egy mágikus harcos testében.
• -          Naaaaaaa …. ez már jobban hangzik! – mondja miközben kacag.
• -          Igen, szerintem is. Kerested őt. Meg is találtad. Együtt voltatok. De aztán harcba hívtak és megöltek.
• -          Basszus!
• -          Újjászülettél. Tanítóként. Ő pedig egy nemesi család lányaként élt. Találkoztatok. Sokat jártál hozzájuk, mert szerette a könyveket és te voltál az egyetlen csodabogár, akinek könyvei voltak a környéken. Belédszeretett. Első pillanatban. Tudtad mit kíván, tudtad mit nem szeret. Tudtad hol kell megérinteni, hogy megremegjen mindene. Csoda volt.
• -          Aztán? Gyerekek? Boldogság?
• -          Az apja megegyezett egy hadúrral, hogy hozzá adja az elsőszülött lányát. Egy nap megjelentek nálad a hadúr katonái, téged megsebeztek, őt elhurcolták magukkal. Akkor láttad utoljára.
• -          Azt mondod, azért vagyok ilyen gázos agyilag, mert most őt keresem? De miért most? Miért itt? Miért így?
• -          Megnyíltál. Felkészültél. Erős vagy – bár most nem ez látszik. De mégis az vagy. Képes vagy bármire, amit elképzelsz. Még egy nagy lépés és végleg visszatérsz. Ezért van szükséged rá. Mert ő a SZERELMED. Általa leszel újra ÖNMAGAD.
• -          Huh!Álmos lettem. Reggel megbeszéljük, hogyan tovább. Jóéjt!

(részlet A Lélekőrző  című készülő regényemből)